Latinka Sándor

Milyen nyelven beszél, Latinka ? – kérdezte Braun tanár úr. Románul a szüleimtől tanultam meg, németül Pécskán. Él ott vagy 15 német család – tette hozzá magyarázólag – Tavaly egész évben franciául tanultam, de még keveset tudok.

– Nagyon jó – mosolygott a tanár –. Mit szokott olvasni?

– Jobbára csak Jókait, a költők közül Bacsányit, Csokonait, Petőfit meg Vajdát.

Braun tanár leemel  egy könyvet a könyvespolcról.

Nézze Latinka, adok magának egy jó könyvet. Lehet, hogy néha szótárt kell használnia, de azért ne veszítse el a türelmét. Ha megértette a szöveget, bizonyosan lesznek kérdései, keressen majd fel, a Nagyhíd utcában lakom. Hát akkor a viszontlátásra, veregette meg a  diák hátát, míg kikísérte.

Alighogy kilépett az ajtón, megnézte a könyv írójának nevét: Karl Liebknechnek hívták.

Ahogy múltak az évek, barátsága Braun tanár úrral és az igazgatóval egyre mélyült.

Az első könyvet követte a többi. Új és új neveket hallott, eddig ismeretlen világba nyert betekintést.

Hányszor eltévedt a mondatok logikájában! Újra olvasta, jegyzeteket készített, s amikor végképp nem tudta befogadni az agya az olvasott szövegrészt, akkor beállított Braun tanár úrhoz. Nemegyszer csak az éjfél vetette haza Márta néni szobácskájába. Szívósan tanulta az idegen nyelveket is. Tökéletesítette francia és német tudását. Eredetiben olvasta Victor Hugót, sőt Heinét is.  Braun tanár úrnál gyakran találkozott a helyi újság szerkesztőjével, Kőnig Sándorral.

Így történt azután, hogy apró cikkei megjelentek az újságban. Önbizalmát növelte egy-egy sikeres karcolat, s mindig jól jött a pár koronás honorárium is.

Latinka Sándor (1886-1919.) politikus.