Karácsony Benő

Vadon nőttem fel jó és rossz könyvek ápolatlan rengetegében. Tévelygéseim és barangolásaim iránytű nélkül. Fellángoltam ostoba könyvek nyomán és közömbösen haladtam el művek mellett, amelyek kilométerkövei voltak az irodalomnak. Legszebb és legemlékezetesebb óráimat egy ifjúsági elbeszélésnek köszönhetem.

Sem a szerzőjére, sem a címére nem emlékszem. Egy malomról szólt, amelyet egy megáradt hegyi patak eltépett a parttól. A malom úszni kezdett. Váltakozó, ismeretlen partok között vitt az ár a tenger felé. Ez a legmélyebb és legdacosabb könyvélményem. Dacol az évtizedekkel, nem akar elhomályosulni, s engedni át helyét sem Twist Olivérnek, sem Hamsun Pánjának, sem a Karamazov-testvéreknek.

Nem tudom, melyek lehettek azok a könyvek, amelyek világképemet kialakították, s meddő igyekezet lenne elemző szándékkal visszanyúlni könyvélményeim múltjába, mert nem hiszem, hogy a legtudományosabb lombik-munka is meg tudná pontosan jelölni azokat a műveket, amelyek fejlődésemre befolyással voltak.

Karácsony Benő (1888-1944) író.