Alexits György

Nekem volt egy tanárom, szegénynek hallatlan képessége volt ahhoz, hogy ez embert elriassza a táblán lévő képek megértésétől. Hát kérem, én el is riadtam. Pontosabban: semmit sem tanultam.

Fogalmam sem volt az egészről, azt sem tudtam, miről volt szó a matematika órákon. Ennek eredményeképpen félévben úgynevezett csillagos hármast kaptam, ami azt jelentette, hogy „most ugyan nem buktatom meg, de ha ez így megy tovább, akkor év végére megbukott”.

És akkor lépett közbe az apám és egy influenza. Nagyon alaposan megbetegedtem, elég sokáig feküdtem az ágyban lábadozóként. Apám pedig azt mondta, „ez tűrhetetlen, vedd elő a könyvet és tanulj valamit. Az mégsem lehet, hogy megbukj matematikából.”

Szomorúan elővettem a kitűnő Kőnig-Beke algebrát, s elkezdtem olvasni. A násodik-harmadik oldalon észrevettem, hogy itt nincs mit tanulni, ez nyilvánvaló. Aztán így mentem lépésről-lépésre egész addig, amíg egyenletek megoldására került sor. Szóbeli feladatok voltak első fokú egyenletek megoldására. Ez szórakoztatott. Észrevettem, hogy ez érdekes valami, ezzel érdemes foglalkozni.

Alexits György (1899-1978) Kossuth-díjas matematikus.