Olvasás Portál

lovári  |  english

Könyv és Nevelés

Borítókép megjelenítése

Jáki László: Lakits Vendel, a tankönyvíró

Nyomtatási nézet

Lakits Vendel

(1841–1904)

 

Lakits Vendel 1841-ben született Vindornyafokon. Elemi iskolát és a gimnázium négy osztályát Keszthelyen, a premontrei gimnáziumban dicséretesen végezte. 1862-ben a győri mesterképzőben tanult. De hogy eltartsa magát, magánórákat adott, sőt közben jártasságot szerzett a német és francia nyelvben is.

A mesterképzőben szintén dicséretesen végzett, kivéve az orgonajátékot, bár ez abban az időben fontos tantárgy volt. A két éves tanfolyam eredményes befejezése után magyar nyelvű elemi főtanodákra szóló tanítóképesítő oklevelet kapott.

1864 és 1865 között egy győri ügyvédnél házi nevelő, majd 1865-ben Pestre költözött, a Mátyás téri iskolába került, ahol tanítványai többsége német anyanyelvű volt. Ezért Lakits erejét nem kímélve a tanítás mellett németül is tanult. Megélhetése Pesten azonban komoly gondot jelentett. Fizetése a tanítás 10 hónapjának idejére havi 20 forint volt, ezért átmenetileg Abonyban tanított. Megélhetése itt biztosabb volt, de Lakits visszavágyott Pestre. Mivel azonban a város magasabb pedagógiai követelményt támasztott tanítóival szemben, felvételi vizsgát kellett tennie. Ennek 1868-ban sikeresen eleget is tett.

1869-től helyettes altanító a Ferencvárosban, majd 1871 és 1877 között osztálytanítói minőségben a belvárosi Kötő utcában tanított. Az évi 500 forintos fizetése és az 50 forintos lakbérpótlék már szerény, de biztos jövedelmet nyújtott számára.

Jellemző Lakits szorgalmára, hogy közben igazgató-tanítói vizsgát is tett, mely lehetővé tette, hogy ebben a minőségben a Bezerédj utcai, majd az óbudai Érsek utcai leányiskolába nyerjen kinevezést, ahol 17 évig volt igazgató tanító. Kinevezése szorgalmát, tanítói alkalmasságát bizonyítja.

A fentieken kívül nyilván az is befolyásolta életútját, hogy az iskolán kívül is rendkívül aktív volt. A Népoktatási Törvény nyomán, annak szellemében a pedagógusok, de különösen a tanítók egyesületi élete rendkívül megélénkült. Területenként, iskolatípusonként egyesületek sora jött létre, melyek Eötvös szándékának megfelelően a pedagógusok társadalmi, anyag, szakmai felemelését kívánta szolgálni. Lakits közéleti aktivitása e téren szinte követhetetlen. Előbb tagja, majd jegyzője, utóbb alelnöke volt a pedagógiai szakosztálynak  a Népnevelők Budapesti Egyletén belül.

Aktivitására jellemző, hogy részt vett a különböző bizottságok munkájában, és 12 év alatt az egyletnek nem volt egyetlen olyan közgyűlése, melyen ne lett volna jelen. Tevékenységének elismerése volt, hogy 1873-ban a kormány támogatásával részt vehetett a bécsi világkiállításon. Tapasztalatait a Néptanítók Lapjában és Népnevelők Lapjában tette közzé.

Közben titkára a Budapesti tanítók segélyegyletének, az egyetemes tanítógyűlések aktív szervezője. A IV. Egyetemes Tanítógyűlés ideje alatt szerkeszti a naponként kiadott Népnevelők Lapját. Ugyancsak ő szerkeszti a gyűlésről kiadott Naplót is. Jellemző Lakits szemléletére, hogy a kiutalt szerkesztői díjat az Eötvös Alapnak ajándékozta.

1890-től a Magyarországi Tanítók Országos Bizottságának elnöke, 1893-ban elnyerte a magyar tanítók kar aranytollát. 1896-ban, a millenáris ünnepségek alkalmával, az országos kiállítás egyik szervezője és az Országos Közoktatási Tanács állandó bizottságának tanácsosa, az Eötvös Alap egyik ügyvezető alelnöke stb. Közben azonban a Népnevelők Lapjának társszerkesztője is. Írásai általában Várfoki Elemér, Rezi Sándor, Cserfoki Aladár álnéven jelentek meg. Egy időben a Néptanítók Lapjának is kiemelt főmunkatársa.

Szerkesztői tevékenysége mellett jelentős volt tankönyvírói munkássága is. Már 1864-ben, tanítójelölt korában földrajz tankönyvet írt, majd ezt 1877-ben társszerzővel kiadta a népiskolák III. és IV. osztálya számára. Ennek sikerét bizonyítja, hogy a tankönyv rövid idő alatt két kiadást ért el, majd a fővárosi viszonyokhoz alkalmazva további kiadásai jelentek meg. 1876-ban társszerzőkkel képes ABC és olvasókönyvet adott ki. Az első kiadás 10 000 példányban jelent meg, majd továbbiakban újabb két kiadás készült el.

 

A tankönyvírással nem merült ki Lakits irodalmi tevékenysége. Pedagógiai tárgyú írásokat közölt a Honban, az Ellenőrben, a Pesti Naplóban és a Nemzeti Hírlapban és természetesen a pedagógiai folyóiratokban. Írt, szerkesztett, olvasott, és mint említettük, rendkívül aktív volt a pedagógiai közéletben. Ideális típusa volt azoknak a pedagógusnak, akiket Eötvös megálmodott. Mai szóval (csúnyán, és vitathatóan) „prototípusnak” nevezhetnénk, mert az ország pedagógusainak többsége ekkor még messze nem hasonlított Lakitshoz.

Jellemző például, hogy megtanult gyorsírni, látogatta a Magyar Tudományos Akadémia gyűléseit, beiratkozott az Egyetemi Könyvtárba, oklevelet szertett a tornászat tanítására és azt több éven át sikerrel tanította is. Tevékenységét hivatalos körök is elismerték. A Népnevelők Pesti Egyletének javaslatára a miniszter 100 forinttal jutalmazta.

Pedagógiai, oktatáspolitikai nézeteinek ismertetése külön tanulmányt érdemelne. Itt csak a legfontosabbakat említjük:

  • ellenezte a nőtanítók nagy számban való alkalmazását, és a gyermekes anyák tanítónő alkalmazását,

  • sürgette a népiskola V. és VI. osztályának felállítását,

  • harcolt a tanítók jobb anyagi megbecsüléséért,

  • nem helyeselte a váltakozó tanítás bevezetését.

  • igen fontosnak tartotta a tanítók önképzését és egyesületi életét.

Az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum szempontjából különösen nagy jelentősége van annak, hogy Lakits támogatta az Országos pedagógiai Könyvtár és az Országos Tanszermúzeum létrehozását.

A sikeres, sokirányú közéleti tevékenységével nem párosult nyugodt családi háttér. Három fiúgyermeke korán meghalt, három leánya viszont tanítónő lett.

Multimédia tartalom:

Értékelés

Még nem érkezett értékelés

Szólj hozzá:

Kérem, jelentkezzen be!

Hozzászólások: