Székely Gábor – Székelyné Kőrösi Ilona: Természettudós tanárok

Nyomtatási nézet

A 2006. évi könyvhétre jelent meg:

Székely Gábor – Székelyné Kőrösi Ilona: Természettudós tanárok Kecskeméten

(Alföldi Lapok Kft., Kecskemét, 2006. 206 oldal)

Kötetünk öt kecskeméti tanár életéről és munkásságáról ad áttekintést. Ami összeköti őket – azon túl, hogy valamennyien  kecskeméti középiskolákban  tanítottak, és az ország legkiválóbb pedagógusai közé tartoztak a 19. század második felében és a 20. század elején – az a természettudományok magas szintű művelése és az ehhez kapcsolódó ismeretterjesztő tevékenység.

A 19. század második felétől a korszerű tudományok közvetítésében egyre nagyobb szerepe volt a városban működő, régi hagyományokkal  büszkélkedő középiskoláknak.

A bemutatott tudósok  közül  Bíró Lajos a  református főgimnázium  természetrajz tanáraként  és gyűjtőként szerzett  elismertséget. 60 ezer darabos rovargyűjteménye  a Magyar Nemzeti Múzeum  Állattárát gazdagította. 1895-től – egyedülálló egyszemélyes expedíciója  keretében – hét éven át végzett természetrajzi és néprajzi gyűjtőmunkát  Új-Guineában, az őslakos pápua törzsek között. Dékány Rafael orvos, tanár, természettudós a reáliskola újjászervezésével, néprajzi gyűjtéseivel és a Kecskeméti Lapok szerkesztésével is beírta nevét  a város művelődéstörténetébe. Természettani  és természetrajzi tankönyveit országszerte használták az elemi és a középiskolákban. Hanusz István, a népszerű paptanár a főreáliskola tanára, majd igazgatója,  a magyarországi földrajzi ismeretterjesztés  egyik legjelentősebb alakja, több tankönyve, közel másfélezer cikke és tanulmánya jelent meg. Hollós László  főreáliskolai botanikus tanár világhírnevet szerzett  a mykológia (a gombák kutatása)  terén,  és magas szintű  felkészültségre tett szert más tudományokban is, mint pl. fizika, kémia, ásványtan. Több hazai és külföldi tudományos gyűjtőexpedíción vett részt, és –  vidéki tanárként – a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választották. A szarvasgomba gazdasági jelentőségére  már akkor fölhívta a figyelmet. Parragh Gedeon fizikus Jedlik Ányos tanítványa és munkatársa volt, mielőtt a református  főgimnáziumba került. Fizikai készülékeivel, az oktatásban is alkalmazott kísérleti eszközeivel  számos kiállításon díjat nyert, publikációi külföldi folyóiratokban is megjelentek. A lakosság körében a mindennapi élettel kapcsolatos kísérletei és bemutatói tették népszerűvé.

Az öt kiváló tanáregyéniség szakmai pályafutását kutatásaink és saját műveik alapján mutatjuk be. De talán többről is szól ez az összeállítás: a pedagógusok – ezen belül a vidéki  középiskolai  tanárok – egykori   társadalmi megbecsültségéről, a saját maguk által állított szakmai követelményekről és  a  korabeli, polgárosodás felé vezető évtizedek  értelmiségi értékrendjéről. A tudományok művelése mellett  valamennyiük életében meghatározó szerepet játszott az elkötelezettség, az iskolához, hazához, eszmékhez való hűség;  a természet és  a hivatás rajongásig való szeretete. Pedagógus példaképek és megbecsült polgárok voltak; polihisztorok, ugyanakkor egy-egy területen  magasan kiemelkedőek.  Hagyományőrzők, de a tudomány eredményeire fogékonyak és maguk is újat teremtők. A korabeli élet jellemző mozzanatairól, erényeikről és gyengéikről az idézett kortársak szólnak leghitelesebben.

Vissza a tartalomjegyzékhez