Olvasás Portál

lovári  |  english

Könyv és Nevelés

Borítókép megjelenítése

Angyal Erzsébet: Bélyeggyűjtés és nevelés

Nyomtatási nézet

Sok szó esik arról, hogy az iskolás gyerekek túlságosan leterheltek, tanulmányaik annyira lekötik őket, hogy szinte csak tanulók, nincs idejük gyermeknek lenni. Tapasztalható egyfajta versengés a gyerekek szűkre szabott szabad idejéért – részben az iskolai szakkörökbe történő toborzással, részben a gyermekek számára ajánlott üzleti vállalkozásként működő különféle tanfolyamok (úszás, tenisz, karate, idegen nyelv, kézműves foglalkozások stb.) hirdetésével. Ilyen konkurencia mellett szeretne újabb szeletet kihasítani a gyerekek 24 órájából egy hobbi? Egy olyan hobbi, amit hol ostobaságnak, hol elfogadhatónak, hol a gyerek fejlődésére nézve igen hasznosnak tekintettek a felnőttek, a pedagógusok pedig tiltották, tűrték vagy ambicionálták – mikor milyen szelek fújtak, mikor milyen összhangban állt a tanügyi törvénnyel vagy az iskolai rendtartással vagy egy-egy pedagógus gyerekkori emlékeivel és annak belátásával, milyen sokoldalúan hasznosítható az oktatásban-nevelésben a bélyeggyűjtés. (Utóbbi abban az összefüggésben is megfontolandó, hogy a bélyeggyűjtés hajdanában szinte kizárólag a fiúk hobbija volt. A pedagóguspálya elnőiesedése folytán egyre kevesebb az egykori bélyeggyűjtő fiú a tanári pályán.)

 

A gyerekek között azonban sokan vannak (egykor többen voltak), akik minderről kevés tudomást véve gyűjtik a bélyegeket. Már akik pont ezt választották gyűjtésük tárgyául. Mert valamit mindenki gyűjt és gyűjtött gyerekkorában: gyufacímkét, szalvétát, csokoládépapírt, színészképet, városképet, jelvényt, ásványt, rovart, vicceket, autogramot stb. Miben, mennyiben más a bélyeggyűjtés? Hogy erre választ kapjunk, előre kell bocsátanunk, hogy a gyermek bélyeggyűjtőket főleg a bélyegkép témája, ábrája vonzza, tehát afféle tematikus gyűjtés alakul ki hamarosan a „mindent gyűjt, amihez hozzájut” kezdeti állapotból. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a bélyegkibocsátás állami monopólium, a bélyegkép mindenkor összhangban van az adott időben érvényes hivatalos ideológiával és ízléssel, továbbá azt, hogy a bélyeg pénzt helyettesítő értékjegy, ábrája e funkciójából következően elvileg csak erre méltó esemény, személy, tárgy stb. lehet, beláthatjuk, hogy némi propagandisztikus szándék levonásával egy-egy ország bélyegei az adott országnak egyfajta tükrét adják. A bélyegek tehát speciális utat nyitnak a világ megismeréséhez.

 

A fentebb említett szakköri és iskolán kívüli elfoglaltságok vagy a gyerekek ismereteit bővítik, vagy fizikai fejlődésüket biztosítják, vagy művészi hajlamaikat bontják ki stb. Az iskolai oktatásban változó hangsúlyt kap az ismeretátadás és a kreativitásra nevelés. A bélyeggyűjtés egyszerre manuális és szellemi elfoglaltság, egyszerre ismeretszerző-bővítő és kreativitásra késztető tevékenység. Sok fontos, nevelési célként megfogalmazott képesség fejlődését, megerősödését hozza magával. Melyekét?

 

Rendszeretetre szoktat. A bélyeggyűjtemény semmit sem ér, ha Csáki szalmájaként kezeli tulajdonosa. A fiatal gyűjtő számára a bélyeg értékében benne van az az utánajárás, fáradság, költség, amit megszerzésére fordított, ehhez képest becsüli meg. Tudja, hogy a meggyűrődött, beszakadt bélyeg semmit sem ér, ezért tisztán és rendben tartja gyűjteményét a kezdeti rossz tapasztalatok után. A bélyegek elhelyezésére, sorrendjére valamiféle rendszert kell kialakítania, hogy eligazodjon köztük, hogy az éppen keresettet megtalálja.

 

Megfigyelőképessége, vizuális memóriája tökéletesedik, miközben bélyegei ábráját tanulmányozza, és megtanul több részletre egyszerre figyelni, mert apró részletek is jelentőséggel bírnak a bélyegek világában.

 

Türelmet igényel a bélyeggel való foglalkozás. A sebtében leáztatott bélyeg beleragadhat a szárítópapírba, a kapkodó és siettetett préseléstől ráncos lesz. Néhány fájó szívvel kidobott – mert egyébként igen nagy örömmel megszerzett – darab után kellő higgadtsággal és a javasolt módszert követve fogja kezelni bélyegeit. Türelem kell ahhoz is, hogy egy nehezen elérhető darab felbukkanását kivárja. Aki az első kudarcok után nem dobja sutba induló gyűjteményét, ügyesen és finoman fog bánni vele, kellő módszerességgel fogja gyarapítani.

 

Megszervezi magának a tennivalók logikus sorrendjét a fiatal gyűjtő: szétválogatja a borítékról levágandó és a teljesként meghagyandó anyagot, levágja az áztatni valót, áztat, szárít, présel. Kevés tapasztalat után tudja, hogy mihez mennyi időre van szüksége, és csak abba kezd bele, amit végig tud csinálni. (Lehet, hogy ezért a tanulópénzt napokra vízben hagyott és tönkrement mennyiség kidobásával fizette meg.) A préselt anyagot csoportosítja, saját szempontjai szerint borítékokba, berakókba, albumokba rakja, külön teszi a cserére szánt példányokat. Kiállításra vagy szakköri bemutatóra való felkészülésnél még bonyolultabb munkaszervezésre van szükség.

 

Fellépése bátrabb lesz, megszokja a szereplést, ha gyűjtőtársainak kiselőadást tart, vagy a gyűjtemény-bemutatón az általa készített összeállítást mutatja be. Megtanul áttekinthető nyilvántartást készíteni csereanyagáról, hiányjegyzéket állít össze, rendszerezi, karbantartja bélyeggel kapcsolatos levelezését, ígéreteit és azt is, minek kell utánanéznie, milyen információk, ismeretek hiányoznak ahhoz, hogy egy-egy bélyeget a megfelelő helyre tehessen. Külön kezeli a függőben levő és a lezárt ügyeket.

 

A bélyeggyűjtés alapkövetelménye a becsületesség, korrektség. Csak annak lesznek cserepartnerei, aki nem próbálja meg becsapni, megrövidíteni társát. Azt is megtanulja, hogy a bizalom mellett indokolt gyanakvás és éberség szükséges ahhoz, hogy őt ne csapják be. Érdekérvényesítés, bírvágy, jószívűség, nagyvonalúság megfelelő arányát megtalálni sok embernek egész életében nem sikerül, a gyerekkori próbálkozás nem haszontalan.

 

A bélyeggyűjtésnek sok szintje van. A kevés tapasztalattal, szerény gyűjteménnyel és ismerettel rendelkező kezdő gyűjtőtől a tudományos igényű, nemzetközi filatéliai kiállításokon is helytálló gyűjtemények összeállítójáig széles a skála. A gyermek bélyeggyűjtőnek kellő önismerettel, önértékeléssel kell rendelkeznie ahhoz, hogy tudja, ő hol áll, mire képes, mire van módja, lehetősége. Tudjuk, és természetesnek tartjuk, hogy a gyerekkori bélyeggyűjtés csak kivételes esetben marad egész életet végigkísérő hobbi. Igaz persze az is, hogy a neves filatelisták, azok is, akik nemcsak filatelistaként lettek nevesek, szinte kivétel nélkül gyermekkorban kezdtek bélyeget gyűjteni. (Csak néhány név illusztrációként: Makkai László történész, Soó Rezső botanikus, Horváth Zoltán vívó olimpiai bajnok, Anatolij Karpov sakkvilágbajnok, V. György angol király, F. D. Roosevelt amerikai elnök, Habsburg Ottó.) A gyermek persze nem azzal a tudattal gyűjt, hogy majd „kinövi” ezt a hobbit. És amíg hódol neki, addig épül maga is, gyűjteménye is. A leggyermetegebb gyűjtemény is együtt fejlődhet a gyűjtővel, egyre magasabb szintet érhet el, ahogy tulajdonosa ismeretekben, tapasztalatokban, lehetőségeiben gazdagodik.

 

Kézenfekvő lehetőséget nyújt a bélyeggyűjtés a hazaszeretet, a lokálpatriotizmus erősítésére, elmélyítésére. A helytörténeti témájú bélyeggyűjtés a kezdők számára is viszonylag gyors kiteljesedést ígér. A gyűjtéshez, válogatáshoz szükséges ismeretek egy bizonyos szintje jobban megvan a gyűjtő fejében, mint más témáké (közlekedés, sport, halak, gyógyítás, gombák, lovak stb.), és ez a szint a gyűjtés közben egyre magasabb lesz. Lakóhelyéről azt is megtudja a fiatal bélyeggyűjtő, aminek talán nincs is filatéliai vetülete. Az utánanézés, hozzáolvasás azonban szülő- vagy lakóhelye jó ismerőjévé teszi őt. Gondoljuk csak meg, mit jelent például egy dunaújvárosi diák számára, ha elkezdi tanulmányozni Intercisa történetét és régészeti leleteit, Dunapentele történetét, várossá fejlődését, a Sztálinvárosról való tudnivalókat, Dunaújvárossá válását. Aztán a városban született, élt és működött személyek életrajzát, létesítményeinek és köztéri szobrainak alkotóit, a város és a hajózás kapcsolatait, a városban rendezett legkülönbözőbb eseményeket, zenei-, sport- és egyéb rendezvényeket stb.  Ezt a munkát végezte el a város ifjúsági bélyeggyűjtő köre a lelkes, és hivatása szerint nem pedagógus körvezető irányításával. Előnye az ilyen gyűjtésnek, hogy a létező filatéliai objektumok szűkebb körét kell hozzá áttekinteni, mint más témákhoz, és csak kivételes esetben tartozik bele külföldi bélyeg.

 

Nemzeti büszkesége ébred fel annak a gyermeknek, aki hungarika-gyűjtemény összeállítására vállalkozik. Nagy öröm olyan bélyegeket bírni, amelyeken hazánk szülöttei, nagyjai, találmányai, épületei, sikerei találtattak méltónak arra, hogy a világ különböző országai bélyegen örökítsék meg.

 

A bélyeggyűjtés az ismeretszerzés, a tudásgyarapítás tere. Mondottuk, hogy a kezdő gyűjtő legtöbbször a bélyegkép témája szerint válogatja össze bélyegeit. A bélyeg azonban olyan ismeretekkel is gazdagítja, amelyeknek mintegy véletlenül, mellékesen jut birtokába. Megtanulja, milyen papírfajták vannak, ezek közül melyeket használták bélyegek gyártásához. Mi a vízjel, mire szolgál, hogyan kerül a papírba; milyen nyomtatási eljárások léteznek, az egyes bélyegekhez melyiket alkalmazták? Milyen pénznemeket használ egy ország, ezek hogyan változtak a bélyeghasználat másfél százada alatt? A névérték mértéke a postai díjak arányával az ország gazdasági helyzetéről, esetenként az inflációról árulkodik. Leolvashatja a bélyegről az ország államformáját vagy annak változásait stb. A tematikus gyűjtéshez külföldi bélyegeket is megpróbál beszerezni. Nyilván gyakran akad a kezébe olyan bélyeg, amelynek ábrája ismerős, a kibocsátó országról azonban azt sem tudja, a Föld mely pontján fekszik. A hiányzó ismeret megszerzése földrajzi topográfiai tudását bővíti. A külföldi bélyegek országnevei és feliratai nyelvek és írásmódok számtalan változatát mutatják. Nincs az a nyelvzseni, pláne nem gyermek, akinek ez ne jelentene nagy akadályt. Az egyébként tanult nyelv esetében azonban jelentős húzóerő a nyelvtanulás intenzitásában az adott ország bélyegeinek gyűjtése. Ismerek olyan – immár felnőtt – gyűjtőt, aki szép kínai gyűjteménye kedvéért tanult meg kínaiul. Bélyeg-világkatalógus magyar kiadásban nem létezik, a világnyelveken elérhetők hidalják át a fenti nehézséget, lapozgatásuk pedig szinte észrevétlenül gyorsítja, árnyalja az idegen nyelv ismeretét. Hogy mivel jár az, ha ehhez még egy külföldi cserepartnerrel folytatott levelezés is járul, azt talán felesleges részletezni.

 

Az igazi, tudatos ismeretszerzés kiindulópontja a bélyegkép. Túllépve azon a kezdeti és átmeneti állapoton, amikor mindent gyűjt valaki, előbb-utóbb megállapodik valamely szűkebb vagy tágabb, esetleg két-három egyformán érdekesnek tartott témánál. Ahhoz, hogy ezt jól gyűjtse, az adott témában otthon kell lennie. Felnőtt szemmel mindez akár csacsiságnak, vagy érdektelennek tűnhet. Valamiről sokat tudni, megtanulni, hogy ezt a tudást honnan és hogyan szedhetjük össze: az ismeretszerzés igazi iskolája. Az őszinte érdeklődés pedig a legjelentősebb motiváló erő. Amire gyakran nem tudjuk rávenni a gyerekeket okos érvekkel, rábeszéléssel, enyhe kényszerítéssel, azt képesek megtenni maguktól: könyvet vesznek a kezükbe. Mikor, mire van szükség: atlaszt, szótárt, általános és szaklexikont, ismeretterjesztő műveket, kronológiát, ki-kicsodát, ábrázolás-gyűjteményeket és ikonográfiákat, és persze bélyegkatalógust. Megtanulnak a különféle felépítésű és szerkesztésű referensz könyvekben eligazodni.

 

A gyűjtésre kiválasztott témát sugallni is lehet, így a mindenkori tananyaggal összefüggésbe hozható. Legszerencsésebb esetben éppen az iskolában tanulandó anyag iránti érdeklődés fokozódik. A filatéliai és tanulmányi sikerek egymást erősíthetik, még akkor is, ha a témák egybeesése nem áll fenn.

 

Mindez persze hozzáértő felnőtt irányítása, tanácsai nélkül nem megy. Nem véletlen talán, hogy a bélyeggyűjtő gyerekek túlnyomó többsége értelmiségi családban él. Talán nem kellene hagyni, hogy az iskolák nagyobbik része a szülők és rokonok privilégiumává tegye ennek a pedagógiailag jól hasznosítható tevékenységnek a segítését, és tanulói többsége számára fel se villantsa a bélyeggyűjtés lehetőségét. (Jól illusztrálja az iskolák közömbösségét a téma iránt egy friss negatív tapasztalat. A 2006-os nyári szünidő minden szerdájára ingyenes gyermekfoglalkozásokat hirdetett meg a Bélyegmúzeum. Erről a lehetőségről valamennyi budapesti iskolába levelet küldtünk egy faliújságra kitehető színes szórólap kíséretében. A foglalkozásokon megjelenő gyerekek mindegyike máshonnan tudott a dologról, az iskolában se nem hallott, se nem olvasott róla.) Több ízben történt próbálkozás, hogy a pedagógusképzésbe beillesszék a bélyeggyűjtő szakkörvezetői felkészítést. Nem sok sikerrel, és talán nem is ez az egyetlen lehetséges megoldás. Szakkörvezetést többnyire társadalmi munkában végeznek az arra vállalkozók. Bevált esetek bizonyítják, hogy nem kell feltétlenül pedagógusnak lennie annak, aki sikerrel irányít egy ifjúsági bélyeggyűjtő kört. Az iskola részéről a bélyeggyűjtéshez való hozzáállás lehetne a jelenleginél pozitívabb. Segíteni tudna abban, hogy a szakkörnek helyet biztosít, hogy kapcsolatot talál székhelye felnőtt bélyeggyűjtőivel, és vállalkozót talál a bélyeggyűjtő gyerekek irányítására. (Köztudott, hogy a filatelisták egymással és a reménybeli utánpótlással szívesen osztják meg tudásukat, köztük sok az átlagosnál jobb pedagógiai érzékkel és magasabb általános műveltséggel bíró ember.)

 

Létezik persze gyerekek számára íródott módszertani irodalom, bár jószerivel egyik sem elérhető. A teljesség igénye nélkül egy rövid felsorolás: A bélyeggyűjtés kézikönyve. Összeállította: Vas István, Budapest, 2004, Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetsége; Filyó Mihály: A bélyeggyűjtés. Budapest, 1989, Móra. A bélyeggyűjtők szaklapja, a Filatéliai Szemle, újabb nevén Bélyegvilág ifjúsági rovata kezdőknek szól. Kifejezetten gyermek bélyeggyűjtők számára adta ki a Magyar Posta a FilaTboy című ingyenes újságot 1998-tól, a lap azonban a 2002/1. számmal megszűnt. Hasonlók korábban is születtek. Az ifjúsági bélyeggyűjtők országos szaklapja volt a Matolcsy László tanár szerkesztésében 1939 és 1943 között Szegeden kiadott, A bélyeg című folyóirat. A minden iskolához eljuttatott mutatványszámhoz mellékelt kísérőlevélben tanár kollégái támogatását kéri a szerkesztő a bélyeggyűjtés nevelő és ismeretszerző hatásának taglalásával. Megértő fülekre talált. Sok gyakorlati és elméleti tudnivalót olvashattak benne a fiatal gyűjtők, a lap legfőbb erénye azonban, hogy a szerkesztőhöz intézett közérdekű kérdéseikre válaszokat kaptak. Hasonló volt később Légrádi Bélyegbarát című lapja. Nagyszüleink könyvtárának polcairól talán néhányukra átszármazott A Zászlónk Diákkönyvtára sorozat. Ennek egyik tagja az 1921-es kiadású magyar Bélyeg, Jászai Emánuel János kis könyve, amely egyúttal egyszerűsített katalógus. Ezek önmagukban nem teszik feleslegessé a hozzáértő felnőtt irányítását, hiszen az iskolás korosztály még nem alkalmas arra, hogy teljesen autodidakta módon sajátítsa el mindazt, amit a többé-kevésbé szakszerű bélyeggyűjtéshez tudni szükséges.

 

Említettem, hogy az iskola viszonya a bélyeggyűjtéshez koronként változó volt. A tiltásig elmenő rossz viszony mellett voltak időszakok, amikor egyes gimnáziumokban a háború előtt nagysikerű bélyegkiállításokat rendeztek, és pezsgő filatéliai élet folyt. A mai II. Rákóczi Ferenc Gimnázium elődjeként működő gimnázium diákok által írt rövid életű lapjának, a Magyar Diák-nak természetesen bélyeggyűjtő rovata is volt. A 60-as években sok iskolában létesült bélyeggyűjtő kör, több ifjúsági kör székhelye a helyi ifjúsági és művelődési házban volt. Ilyenek ma is vannak megcsappant számban, és egyre fogyó számú taggal. Egyre több a magányos gyűjtő, pedig a bélyeggyűjtés olyan tevékenység, amely magányos elfoglaltságot és gyűjtőtársakkal való kapcsolattartást egyszerre igényel.

 

A tematikus gyűjtés mellett említést tettem a helytörténeti gyűjtésről. Ez nem feltétlenül szorítkozik egyetlen településre. Feldolgozhat a filatélia eszközeivel egy megyét, egy tájegységet, egy országhatárokon átnyúló területet. Utóbbinak nagyszerű példája Tímár György A Duna titkai című, a Móra Kiadónál 1988-ban megjelent könyve. A könyv bizonyára sokak számára ismert e lap olvasói körében. Akinek volt már a kezében, bizonnyal egyetért velem abban, hogy egy folyó és közvetlen környéke művelődéstörténetének nagyszerűbb összefoglalása nemcsak magyarul, világnyelveken sem igen lelhető. Ez a roppant gazdag és érdekes könyv teljesen egyedülálló abban, hogy bélyegek felmutatásával vezet végig a Feketeerdőtől a Fekete-tengerig. Élvezetes olvasmány gyereknek és felnőttnek egyaránt, egyúttal mintegy modellként szolgál az eddig elmondottakra. Persze itt egy nagyműveltségű író és bélyeggyűjtő teljesítményéről van szó, de ide, idáig is elvezetheti a gyerekeket a bélyeggyűjtés.

Multimédia tartalom:

Értékelés

Még nem érkezett értékelés

Szólj hozzá:

Kérem, jelentkezzen be!

Hozzászólások: