Olvasás Portál

lovári  |  english

Könyv és Nevelés

Borítókép megjelenítése

Nagy Attila: Növekvő kulturális szakadékok – az olvasás példája

Nyomtatási nézet

2005 őszén (szeptember 16. és október 15. között) a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának Könyvtári Osztálya nagylelkű anyagi támogatásával egy országos, reprezentatív kutatás keretében (3674 fő) vizsgálhattuk a 18 év feletti felnőtt népesség olvasási, könyvtár és számítógép-használati szokásait. A következőkben e kutatás legfontosabb adatait villantjuk fel, de minden esetben az elmúlt évtizedekből származó adatsorokkal egybevetve, hogy ne egyszerűen „pillanatfelvételek” foglyaiként töprengjünk, hanem sokkal inkább a változási tendenciák jellegéről gondolkodhassunk.

A vizsgálati eredmények értelmezése előtt egyetlen láncszemet szeretnénk még láthatóvá tenni. Nevezetesen a PISA-2003-as kutatási jelentés egyik legizgalmasabb eleme, hogy a tanulási teljesítmények közötti különbségek hátterében – az országok egy meghatározott csoportjában (Belgium, Németország, Magyarország, Szlovákia és Törökország) – a szocio-ökonómiai összetevők állnak. Vagyis a 15 évesek esetében a felnőttektől, a szülőktől „örökölt”, eltanult olvasási, könyvtár és számítógép használati szokásaikban meglévő radikális eltéréseket a közoktatási és közművelődési intézményrendszerünk ma még nem képes kiegyenlíteni. Mi a továbbiakban ugyan végig a felnőttekre vonatkozó adatokkal operálunk, de folyamatosan a következő generációk esélyeinek, helyzetének, felkészítésének jobbításán meditálunk. Mit kell ma és holnap változtatni, javítani a felnőttek világában, hogy tanítványaink, gyerekeink, unokáink tanulási eredményei érzékelhetően jobbak legyenek?

 

Az olvasási szokásokról

Elsőként az évtizedek óta azonos módon föltett, a könyvolvasás gyakoriságát firtató kérdésünk hangzott el: „Elfoglaltságai mellett – tankönyvön kívül – hozzájut-e könyvek olvasásához?” Majd a táblázatunkban található sorrendben voltak olvashatók az előre megadott válaszlehetőségek.

 

A könyvolvasás gyakoriságának időbeli változása

(A megkérdezettek százalékában)

1964

1985

2000

2005

Egyet sem olvasott az utóbbi 12 hónapban

41

38

52

60,2

Egyet elolvasott az utóbbi 12 hónapban

36

22

23

7,5

Legalább egyet gyedévenként

23

13

15,9

Havonként legalább egy könyvet elolvasott

23

17

12

16,4

Összesen

100

100

100

100

(Összesítő adatsoraink Mándi Péter és Gereben Ferenc (Mándi 1968, Gereben 2002) korábbi kutatásainak eredményeit tartalmazza, hogy az immár 4 évtized változási tendenciáit nyomon követhessük.)

Amint jól látható, csupán a könyvolvasási szokások felől közelítve is radikális elmozdulások észlelhetők. A mögöttünk lévő négy évtizedben 40-ről 60 százalékra nőtt a könyvet nem olvasók (az évente egyetlen könyvet sem említők) aránya. Az itt részletesen nem hivatkozott 1960-as évek jelentették a minőség tekintetében az olvasás fénykorát, de a mennyiségi adatok felől közelítve ugyanezt 1985-ről lehet elmondani. A rendszeres olvasók 2000-es mélypontja után 2005-re ebben a sorban talán némi javulást mutathattunk ki. Vagyis félreérthetetlenül kirajzolódik a társadalom egyfajta kulturális kettészakadásának riasztó tendenciája. Rohamosan növekszik (40%-ról 60%-ra) a „legalul” lévők, a könyveknek „hátat fordítók aránya. Míg a vékonyodó középső sáv (a negyed- vagy félévente legalább 1 könyvet elolvasók) mellett, jóval lassabban, de legutóbb mégis valamelyest gyarapodott (de bizonyára nem csökkent!) a „csúcsra” kerülők, az ismét rendszeresen könyvet olvasók (12–16%) nagyságrendje. Kinek lehetne ez érdeke?

Ennél radikálisabb figyelmeztetést pillanatnyilag aligha tehetünk az oktatás- és művelődéspolitikusok asztalára. Ráadásul egyértelműen rendszerszerű elmozdulásokról van szó, hiszen a jövedelmi és foglalkoztatási különbségek mellett a PISA 2003-as nemzetközi kutatás adatsorai – igaz, csupán a 15 évesekről szólva – ugyancsak drasztikus szövegértési (kulturális) egyenlőtlenségekről tudósítanak. Gimnazistáink a világelső finnek szintjén, míg a szakképzősök rétege a sereghajtókkal (Mexikó, Indonézia, Tunézia) „verseng” ebben a tekintetben. Az összefüggések, az okok és következmények részletes feltárása egy másik dolgozat tárgyát képezik. Egyetlen mozzanatot azonban már ebből a „madártávlatból” is érzékelhetővé kell tennünk! A könyvet nem olvasók 80%-a számítógépet sem használ, a rendszeresen olvasók döntő többsége (75%) pedig az internetet munka és/vagy tájékozódási, szórakozási eszközként ugyancsak igénybe veszi.

Az olvasmányszerkezet elemezése egy másik dolgozat/előadás tárgya. Itt csupán megemlítjük, hogy a legutóbbi olvasmányok listáját idevágó táblázatunkban Brown, D. és Steel, D. vezetik.

A könyvolvasás mellett legalább egyetlen szűkített adatsorral (Mándi 1968, Gereben 2002) tekintsünk vissza a sajtóolvasás intenzitásának ugyancsak négy évtizedes változásaira. A könyvolvasással párhuzamos jelenségként rögzíthetjük az 1985-ös időpontot, mint a nyomtatott szó iránti legfogékonyabb évek egyikét, s a visszaesés, az elfordulás a periodikáktól, a példányszámcsökkenés, a bulvárosodás tendenciái a 2005 őszén gyűjtött adatokból nem cáfolhatók az elmúlt évek olvasásra buzdító, (pl. Nagy Könyv) akciói ellenére sem. Különös tekintettel a hetilapolvasók számának megfeleződésére. Mi több, gyanítható, hogy ha módunk lett volna az olvasott sajtótermékek tartalmi elemzését is elvégezni, akkor a kép minden valószínűség szerint még riasztóbb lenne, például a folyóiratokat illetően. Hiszen, ha a megjelenés jó másfél évtizede folyamatosan csökkenő példányszámait vizsgáljuk, még a táblázatban szereplő 15% is túl magas számnak tűnik. (Ráadásul 2006 legelején éppen ennek a kiadványfajtának tucatjai szűntek meg.)

A különböző típusú sajtótermékek rendszeres olvasói 4 időpontban

(Az ország felnőtt lakosságának százalékában)

1964

1985

2000

2005

Napilap

60

75

42

43

Hetilap

37

66

44

22

Folyóirat

23

27

15

15

Lehetetlen említés nélkül hagynunk a hetilapok keresettségének 1985-től kezdődő lassúbb, majd a 2000 és 2005 közötti években tapasztalt drámaian felgyorsuló csökkenését, megfeleződését, 44%-ról 22%-ra zsugorodását. Továbbá a könyvolvasás gyakorisága mentén tapasztalt összefüggésekhez hasonlóan, hadd tegyünk itt ugyancsak egy villanásnyi kitérőt a számítógépes világ irányába. A periodikák közül éppen a legigényesebb műfajt, a folyóiratokat olvasók ilyen irányú attitűdjei, magatartása erős megegyezéseket mutat a fentiekkel. Nevezetesen, a folyóiratokat nem olvasók 84 százaléka számítógépet sem használ, míg az ezt a sajtóterméket rendszeresen forgatók többsége (54%) a számítógépek világával is közeli kapcsolatban van.

Szándékosan nem idézzük az előttünk szóló Falussy Béla 1977 és 2000 közötti időmérleg adatait, melyekből drámai erővel rajzolódik ki nem csupán az olvasásra fordított percek számának csökkenése, hanem egyúttal az egyes társadalmi rétegek közötti (a nemek, az iskolázottság, a munkavégzés jellege, a lakóhely típusa szerinti) különbségek növekvő tendenciája. Inkább csak folytatjuk az ő adatsorait, s jelezzük, hogy Gereben Ferenc 2000. novemberi kutatásában még az érettségizettek csupán 31,5%-a vallotta magát könyvet nem olvasónak, 2005 őszén, ugyanezen táblázatunk azonos cellájában már 45,5% szerepel. Növekedett az érettségizettek aránya és abszolút létszáma, de a középiskolázás hatékonysága jól érzékelhetően csökkent ebben a tekintetben. (Ezzel párhuzamos, ezt a következtetést erősítő tételként kell kezelnünk a PISA-2000 és a PISA-2003 azonos szintű eredményeit.)

Vagyis a korábbi évtizedekben az érettségi megléte sokkal nagyobb valószínűséggel tett valakit olvasóvá, mint manapság.

 

A könyvbeszerzés forrásai

A könyvtárhasználat kérdéséhez közeledve, első lépésként a legutóbbi olvasmányok beszerzésének forrásai felől tudakozódtunk.

A legutóbbi olvasmányok beszerzése 4 időpontban

(A felnőtt olvasók százalékában)

A beszerzés módja

1964

1985

2000

2005

Könyvtárból kölcsönözte

22

15

10

7

Vásárolták

25

41

30

27

Családi könyvtárból

9

20

30

29

Ismerőstől kölcsönözte

31

12

17

16

Ajándékba kapta

6

4

9

9

Egyéb, ill. nincs válasz

7

8

4

12

Összesen

100

100

100

100

 

40 év alatt harmadára csökkent a könyvtári beszerzések aránya, jóval kisebb mértékben, de gyengül a vásárlási kedv 1985 és 2005 között, míg a családi könyvtár, a baráti kölcsönzés, legalább az utolsó tíz évben gyakorlatilag azonos szinten áll, valamint az ajándékozási kedv, kis ingadozással, de mintha árnyalatnyi javulást mutatna napjainkra a két évtizede tapasztaltakhoz viszonyítva. Feltűnő az utóbbi öt évben az értékelhetetlen válaszokat megfogalmazók, illetve egyáltalán a válaszadást megtagadók arányának (4–12%) megháromszorozódása.

 

Könyvtárhasználat

 

„Beiratkozott tagja-e Ön most egy vagy több könyvtárnak, illetve volt-e régebben könyvtártag?” – hangzott kérdésünk.

 

A könyvtári tagok arányának időbeli alakulása

(A megkérdezettek százalékában)

 

1964

1985

2000

2005

Soha nem volt könyvtári tag

82

37,7

54,6

44,7

Most nem, de régebben az volt

44,6

33,7

43,8

Jelenleg is tag: egy könyvtárban

18

14,6

9,9

9,2

Jelenleg is tag: több könyvtárban

3,1

1,8

2,3

Összesen

100

100

100

100

 

A beiratkozott olvasói arányok (18–11,5%), jelentős csökkenése 2–4 évtizedes távlatban félreérthetetlen, miközben a felnőtt népesség iskolázottsági mutatói jelentősen javultak, s a már emlegetett közép- és felsőfokú oktatási intézményeket aktuálisan látogatók létszáma többszörösére (kétszeresére, illetve négyszeresére) emelkedett a mögöttünk lévő 20 évben. Miért nem mutatkozik ennek pozitív hatása a fenti táblázatban? A válaszokat legalább két oldalról kell majd nagyon árnyaltan megfogalmazni. Egyrészt az oktatási, nevelési, képzési követelmények irányából, különös tekintettel a tömegoktatás és minőség dilemmája felől, (diplomagyár vagy értelmiségi-képzés), másrészt könyvtárfejlesztési, -építési stratégiánk gyakorlati megvalósulásának tényeiből kiindulva. Ott, ahol ezekre az intézményekre éppen a legnagyobb szükség lenne – hiszen az anyagi és kulturális hátrányok rendszerint halmozottan, együttesen jelennek meg –, kiépülőben, vagy sokkal inkább leépülőben vannak az óvodák, az iskolák, a könyvtárak. Itt talán elegendő egyetlen kutatási adatra utalnunk, mely szerint éppen azokban a középfokú oktatási intézményekben (peremvidék, kisebb települések) nincsenek könyvtárak, ebédlők és tornatermek (Liskó 2002), ahol magasabb a cigány származású tanulók aránya! Kik is szorulnak leginkább a könyvtárak, a könyvtárosok segítségére?

 

A könyvtárhasználat gyakorisága

(A könyvtári tagok százalékában)

 

1985

2005

Gyakoriság

%

%

Hetente többször

10

6,7

Hetente

19

18,8

Havonta

50

41,0

Negyedévente

10

17,5

Félévente

5

8,9

Ritkábban, évente

5

4,9

Az utóbbi 12 hónapban egyszer sem

1

2,9

Összesen

100

100

 

Tehát jóval kevesebben (17,7%–11,5%) és egyúttal jelentősen ritkábban látogatják könyvtárainkat, ha az utóbbi két évtized adatsorait helyezzük egymás mellé!

A három utolsó gyakorisági kategória (negyed-, fél- és évente), valamint az utóbbi évben egyszer sem választípus egyértelműen emelkedett, mégpedig a könyvtártagként regisztráltak 13,2 százaléka került át ide a korábban főként havonta (9%) és a hetente többször (3,3%) könyvtárba járók csapatából. Nem ismételjük a korábban már feltett kérdéseinket sem az oktatási rendszer felől, sem pedig könyvtárfejlesztési politikánkról. Csupán egyetlen, szerintünk felettébb izgalmas kérdést pendítünk meg, az utánpótlásét! Hol készül a jövő? A családból hozott kulturális egyenlőtlenségeket hol, mikor és ki fogja kiegyenlíteni, csökkenteni? Hogy állunk a gyerekek könyvtári ellátásával?

Budapesten van 78 önállóan működő könyvtár, ebből 21-ben van gyermekrészleg, s mindössze 15 fő foglalkozik rész- vagy egész állásban a gyerekekkel! (Igaz, létezik még egyetlen önálló gyermekkönyvtár Budapest VI. kerületében, a Liszt Ferenc téren. Az ottani működési feltételek folyamatos romlása egy másik dolgozat tárgya.) De jó lenne megbízható országos adatokkal rendelkezni a gyermek- és az iskolai könyvtárak, könyvtárosok helyzetének változási tendenciáiról!

 

Milyen könyvtári szolgáltatásokat szokott igénybe venni?

(A könyvtárhasználók százalékában)

Tevékenységek

1985

2000

2005

%

%

%

1. Könyvkölcsönzés

97,7

88,2

2. Helyben olvasás

42,5

25,8

30,1

3. Fénymásolás

15,4

19,6

4. Számítógép-használat

5,2

19,2

5. Tájékoztatást, segítséget kér a könyvtárostól

56,9

14,6

17,1

6. Más könyvtári dokumentum kölcsönzése (folyóirat, videó, DVD)

15,3

7. Rendezvényt látogat

31,7

1

7,3

8. Vizuális dok. használata (videó, DVD) helyben

2

12,1

5,5

9. Hanganyagok használata helyben

19,1

12

2,6

10. Egyéb

14

2,1

 

Drámai módon több mint harmadára (57%-ról 17%-ra) csökkent a könyvtáros szakemberek segítségének kérése. Felkészületlenebbek? Ennyivel okosabb a mai olvasó? (A valóságban, esetleg csupán a könyvtárhasználók fantáziájában?) Vagy már ennyivel kevesebben vannak, tehát nehezebben megszólíthatók? Jó negyedére csökkent a rendezvényeket látogatók száma (31,7%–7,3%)! Mindez „A Nagy Könyv” akciók sűrűjének idején, 2005. szept. 15. és okt. 16. közötti hetekben. De csökken a kölcsönzés mellett a helyben olvasás, valamint a hangzó anyagok helyben használata is.

Egyértelmű emelkedő ágat főként a számítógép-használat, kisebb arányban a fénymásolás, valamint a más könyvtári, főként vizuális (korábban nem kérdezett?) dokumentumok (videó és DVD) helyben használata, kölcsönzése jelez.

Kissé sarkított, de tendenciájában félreérthetetlen kérdésünk: Elérhetetlen, túlterhelt, ingerült, netán az olvasónál felkészületlenebb „szakemberek”, a könyvtárosok helyett a már ma is népszerűbb, hozzáférhetőbb, „vissza nem kérdező, türelmes” számítógépek – ez hát a jövőnk?

Ha az óvodai számítógépek szaporításáról, a gyermek és iskolai könyvtárosok létszámának további csökkentéséről hallunk újra meg újra, akkor aligha lesz ez másként. „Mert növeli, ki elfödi a bajt!”

 

Visszatekintés

 

Csökken a könyvet olvasók (40%), a könyvtárhasználók (12%), száma, a felnőtt népességen belüli részaránya. Ezzel egy időben növekszik a számítógéppel ellátott háztartások nagyságrendje (35%), valamint az internetet használók mennyisége (24%). Miközben a már jelzett adatok bizonysága szerint az esetek döntő többségében a kétféle eszközrendszer egyidejű használata vagy kerülése a jellemző. Vagyis a kulturális előnyök és hátrányok halmozódása látványosan polarizálja társadalmunk jelentős részét. Egyszerűbben szólva, az egyes társadalmi rétegek közötti korábban is meglévő kulturális távolságok, szakadékok mélyülnek és szélesednek.

Záróakkordként a fentiek illusztrációjaként hadd villantsunk fel még néhány adatsort.

Két külön kérdésre érkezett válaszok eredményeit sűrítettük az alábbi táblázatba. (Mennyire fontos az Ön számára az internet, illetve a felsorolt nem internetes források az információszerzés, továbbá a szórakozás eszközeként? Osztályozzon úgy, hogy az 5-ös azt jelentse, nagyon fontos, az 1-es pedig, hogy egyáltalán nem fontos.)

Milyen mértékben fontosak az Ön számára a különféle eszközök?

(Átlagértékek az 5 fokú skálán)

Mint információforrás

Mint szórakozás

1. televízió

4,25

1. barátok, család

4,35

2. barátok, család

4,20

2. televízió

4,19

3. rádió

3,55

3. rádió

3,49

4. napilap

3,31

4. könyv

3,07

5. könyv

3,01

5. napilap

2,93

6. folyóiratok, magazinok

2,61

6. folyóiratok, magazinok

2,70

7. internet

2,04

7. internet

1,77

8. helyi klubok, társadalmi szervezetek, vallási közösségek

1,60

8. helyi klubok, társadalmi szervezetek, vallási közösségek

1,67

 

Természetesen a fenti adatok minden esetben csupán az országos átlagot jelenítik meg. Az internet, a könyv, a folyóirat az iskolázottabbak, a fiatalok, a nagyobb városokban élők, az olvasók, a könyvtárhasználók számára mindig jóval fontosabbak. Most mégis koncentráljunk az összképre! A könyv, a nyomtatott szó még az átlag körüli értékekkel, a mezőny közepén található, míg az internet a többség számára csupán az utolsó előtti a fontossági listán. Miközben mindkét szempont szerint a televízió, a legközelebbi személyes kapcsolatok és a rádió állnak a rangsor elején. Ez a többség véleménye!

Most pedig váltsunk nézőpontot! Az Országos Széchényi Könyvtár elektronikus szolgáltatásainak egyikét, a Magyar Elektronikus Könyvtárat (MEK, kézikönyvek, monográfiák, gyűjteményes művek teljes szövegű lelőhelye) 2005-ben 5 536 575 fő vette igénybe.

(http://mek.oszk.hu/html/irattar/besz2005.htm)

Míg a legfrissebb adatok szerint a legutóbbi 12 hónapban (2005. július 1. és 2006. június 30. között) már 8 462 553 fő találta meg könnyen, gyorsan az általa keresett idézetet, pontos adatot, szócikket, vagy akár (bizonyára jóval ritkábban), az elejétől végig elolvasott szépirodalmi művet.

(http://mek.oszk.hu/webalizer)

Vagyis a könyvtárhasználat esetében említett csökkenő/stagnáló tendencia hátterében az egyik kihagyhatatlan tényező ezen intézmények kincseinek közvetett, digitális formájú megtalálása, hasznosítása, élvezete.

Vagy pillantsuk be egy másik hazai digitalizációs műhely statisztikájába!

A 2005 októberében legnépszerűbb művek a Neumann-ház Bibliotheca Hungarica Internetiana című szépirodalmi és szakirodalmi gyűjteményében. (Zárójelben a jelzett hónapban az adott művet keresők száma olvasható.):

Ady Endre összes (656)

Zentay István: A meggyőzés útjai (307)

Darwin: A fajok eredete (295)

Arany János összes (261)

Orvostörténeti bibliográfia (246)

Kádár – Tóth: Az egyszarvú és egyéb állatfajták Bizáncban (228)

József Attila összes (214)

Amint az jól felismerhető, a toplista vezető szerzői legkevésbé sem Brown vagy Steel „rokonságából” kerülnek ki. (Egyébként örömmel jelezzük a szűkebb téma iránt érdeklődők számára, hogy ugyanezen a világkongresszuson Bánkeszi Katalin [angolul], Moldován István, Péterfi Rita és Sudár Annamária [magyarul] bővítik majd ilyen irányú ismereteinket.)

A fentiekkel mindössze annyit szerettünk volna bizonyítani, jól láthatóvá tenni, hogy előadásunk címében tudatosan használtuk a kulturális szakadék kifejezést, mert véleményünk szerint a szokásos digitális megosztottság inkább leszűkíti, s ezáltal talán részben el is fedi az itt kitapintható társadalmi feszültségek összetettségét, mértékét.

Végig felnőttekről beszéltünk, holott valójába a PISA kutatások lehangoló eredményeinek jobbítási esélyeiről töprengtünk. „A gyerek a szülő tünete” – mondják a bölcs pszichológusok. „Family literacy” (családi kultúra, otthon eltanult beszéd-, gondolkodási és viselkedési szabályok, attitűdök) – mondjuk mi, olvasáskutatók, pedagógusok, pszichológusok, szociológusok. Mert tapasztalataink szerint kizárólag a szülők lehető legkorábbi megnyerésével, együttműködésével segíthetünk a diákoknak, a gyerekeknek. Segítsünk hát elsőként, vagy egyidejűleg a szülőknek is, hogy holnapután tanítványaink, gyermekeink, unokáink a mainál sokkal hatékonyabb információs tudással (information literacy) rendelkezhessenek, melynek viszont ma már kikerülhetetlen előfeltétele, összetevője a jó szövegértés (reading literacy), a könyvtárhasználati jártasság (library literacy) mellett a számítógép magabiztos kezelése (computer literacy) is.

Irodalom

 

Gereben Ferenc: Könyv, könyvtár, közönség (A magyar társadalom olvasáskultúrája olvasás- és könyvtár-szociológiai adatok tükrében) Bp. OSZK, 1998.

Gereben Ferenc: Olvasás- és könyvtár-szociológiai vizsgálatok Magyarországon. In: Könyvtárosok kézikönyve 4. Szerk.: Horváth Tibor, Papp István, Bp. Osiris Kiadó, 2002

Gyorsjelentés a PISA 2003 összehasonlító tanulói teljesítménymérés nemzetközi eredményeiről (Fordította és válogatta: Felvégi Emese) In: Új Pedagógiai Szemle, 2005. 1–2.

Liskó Ilona: Cigány tanulók a középfokú iskolákban. In: Új Pedagógiai Szemle, 2002. 11.

Mándi Péter: A könyv és közönsége. Bp. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1968.

Nagy Attila: Modernizáció: globalizáció, amerikanizáció (Változási tendenciák a hazai olvasási és könyvtárhasználati szokásokban). In: Könyvtári Figyelő, 1997. 3.

Ever widening cultural gulfs - the example of reading

 

In autumn 2005 the habits of reading, library and computer use of the people above 18 years were examined in a large-scale survey. The results are considered in this survey. The final lesson of this survey (3674 persons) is, that mostly parents are that, who determine the reading habits of  children, so it would be wise to win them round to reading. Maybe this way a great progress can be made on this field.

Sich vertiefende kulturelle Abgründe – das Beispiel des Lesens

 

Im Herbst 2005 wurden die Lesegebrauchs-, Bibliotheksbenutzungs- uns Computergebrauchs gepflogenheiten der Bevölkerung über 18 Jahre in einer groß angelegten Erhebung untersucht.

 

Die Studie wertet die Ergebnisse der Untersuchung aus. Aus der sich auf 3674 Personen erstreckende  Untersuchung ist als die letzte Lehre zu ziehen: die Lesegepflogenheiten der Kinder werden größtenteils durch die Eltern bestimmt. Also durch das Gewinnen der Eltern fürs Lesen ist eine bedeutende Vorschritt zu erreichen.

Multimédia tartalom:

Értékelés

Még nem érkezett értékelés

Szólj hozzá:

Kérem, jelentkezzen be!

Hozzászólások: