Olvasás Portál

lovári  |  english

Könyv és Nevelés

Szendi Emma: A fővárosi pedagógusok könyvkultúrája a két világháború között

Nyomtatási nézet

A főváros kulturális életének sokszínűsége

A dualizmus korában, majd a két világháború között a társadalom egyre szélesebb rétegei mutattak érdeklődést a könyvek iránt. A könyvek világa kikapcsolódást jelenthetett a háború borzalmai, a feszültségekkel teli nagyvárosi életmód vagy a mindennapi gondok közepette. Az első világháborút követő átmeneti visszaesés után a Klebelsberg kultuszminiszter nevével fémjelzett kulturális fellendülés elősegítette a könyvkiadás fejlődését és a könyvtárak gyarapodását. A viszonylag olcsón megvásárolható tömegkiadványok mellett újra fellendült a bibliofil kiadványok iránti kereslet. Alakosság kulturális szintjének emelkedését jelzi a jeles kiadók által megjelentetett lexikonok, könyvsorozatok, igényes kötetek iránti kereslet növekedése és az, hogy az 1929-től megrendezett könyvnapok elsősorban a fővárosban érték el céljukat. A pedagógiai szakfolyóiratok is egyre terjedelmesebb könyv- és folyóiratszemlét tartalmaztak, melyekben a korszak divatos szerzői között mindvégig megtaláljuk a korabeli és régebbi klasszikusok műveit is.

A fővárosi lakosság a vidékinél jóval szélesebb körű művelődési lehetőségekhez jutott. Kiépült a nagyvárosi lakosság igényeit szolgáló, rendkívül sokrétű iskolahálózat. Budapesten az állam, maga a főváros, az egyházak, egyes kulturális intézmények, magánszemélyek egyaránt működtettek iskolákat. A közép- és felsőfokú, valamint a szakoktatás aránya szinte hatványozottan emelkedett a fővárosban. Itt működtek az ország legjelentősebb közgyűjteményei, ugrásszerűen nőtt a kulturális . köztük a tanügyi . egyesületek száma, színesedett tevékenységi körük. A korszakban egyedülállónak számított a sajtó sokszínűsége. Az oktatásba is kezdett bekapcsolódni az 1920-as évek közepétől működő rádió. A trianoni határok között felerősödött a fővárosi értelmiség irányító szerepeaz ország szellemi életében.

A pedagógusok és a könyv

Az értelmiségi életmód egyik alapvető vonása a könyvekhez fűződő szoros kapcsolat. A főváros iskolái az ország legképzettebb pedagógusait foglalkoztatták, akik a kulturális élet minden szintjén maradandót alkottak. Közülük sokan működtek tudósként, íróként és szakíróként. Az egyik kortárs szerző szerint .a tanárok között százával találni aszkétalelket, könyvek megszállottját, az irodalom, a tudomány hitvallóját..1 Szépirodalmi és tudományos művek, fordítások, válogatások egész sora látott napvilágot pedagógusok tollából. Mindez a pedagógusok széleskörű tájékozottságáról tanúskodik, mely a könyvekkel való állandó kapcsolat nélkül nem alakulhatott volna ki. A korabeli írások, későbbi visszaemlékezések számos tanító és tanár könyvgyűjtő szenvedélyéről, értékes magánkönyvtáráról adnak hírt. Szentkuthy Miklós, a korszak híres író-pedagógusa huszonötezer kötetből álló könyvtárat alakított ki, melyről költői szavakkal emlékezett meg: .Könyvtáram Bibliotheca Extatica (a Szellem Mámorának Csarnoka): nem is könyvekből áll, mert minden darabja élő személy, élő múzsa, őrangyal, feleség, szerető, szárnyát zajosan csapkodó szentlélek-galamb, háremhölgy, ikerlelkem, iker-testrészem . Történelem, természettudomány, erotika, lexikonok, képes albumok, századvégi folyóiratok zuhogtak rám. Faltam! Kategorizáltam! Művembe olvasztottam ..2 Szentkuthy azt a tanártípust testesítette meg, akit a könyvek minden műfaja, formája érdekelt, a kor szokása szerint nagy teret szentelt az ismeretterjesztő műveknek, színes albumoknak. A könyvek iránti rajongása közismert volt. Olvasási szokásairól így írt: .Könyveimet agyonfirkálom. Mikor tanár voltam, a lyukasórákban a leggyönyörűbb albumokat nézegettem és bizony belefirkáltam, belejegyeztem ezt-azt. .Könyveim margói  tele vannak jegyzetekkel, vezérszavakban ott vannak fölírva a képekre vonatkozó gondolataim. Ezért alig nevezhető könyvtárnak, inkább napló..3 A visszaemlékezésből az is kiderül, hogy kollégái többször megrótták azért, mert a lyukasórákban a környékbeli kiskocsmákban üldögélve ily módon .rongálta. a jeles kiadványokat.

A főváros jeles könyvkereskedéseiben, kisebb, patinás üzleteiben a könyvek minden típusa elérhető volt, a megrendelt könyvek általában külföldről is megérkeztek még a világháború első éveiben is. Szentkuthy legkedveltebb könyvkereskedései közül a következőket említi: Bergsmann bácsi antikváriuma, a Fő utcai Toldi-féle könyvkereskedés, a Tisza testvérek könyvesboltja, Ádám bácsi boltja az Attila utcában, a Szent István Társulat könyvesboltja, a Pfeifer.Zeidler és a Grill-féle könyvkereskedés.Több tanár könyvgyűjtő szenvedélye inkább érdeklődési köréhez, szakterületéhez kapcsolódott. Ágner Lajos, a keleti kultúrák kutatója ezen a területen rendelkezett egészen egyedülálló könyvgyűjteménnyel. Olyan tanárról is tudunk, aki a módszertani kiadványokat gyűjtötte egész életében.

Számos pedagógus irányított színvonalas önképzőköri munkát, melynek keretében diákjaival együtt olvasták a jeles alkotásokat. Ennek a tanártípusnak egyik kiemelkedőképviselője, Vajthó László írta saját könyvtáráról: .Volt azaz van ma is magánkönyvtáram, nem is egy-kétezer kötetnyi, de hát én már évtizedek óta egy ritka jó tanári elvet vallok: »Add tovább!«, kivált, mióta annyi szobadísszé degradált, évszámra lezárt könyvszekrényt látok itt-ott..4 Közös munkájuk során önálló gyűjtő- és kutatómunkára buzdította  tanítványait, valamint foglalkoztak az önképzőkör keretében könyvkiadással is. Közös munkájuk során képesek voltak megosztani olvasmányélményeiket, tanulni egymástól. .Nyugodtan, sőt büszkén írom le, hogy Bessenyei György párbeszédét a lelkével diákom, Rónay Mihály András hamarabb olvasta, mint én, s nem lett belőle semmi szégyenem. Miért is? Hegedűs Géza, Szalai Sándor, Rózsahegyi György s még néhányan hamarabb lettek Bessenyei-szakértők, mint én..5 . meséli Vajthó tanár úr.

A fővárosi sajtó sokszínűsége tágította a tanárság látókörét, ugyanakkor elősegítette gondolatainak szabadabb kifejezését is, hiszen maguknak a pedagógusoknak egy része . főként az 1920-as években . a hivatalostól eltérő, főként liberális irányzatot képviselő lapokban és folyóiratokban is tett közzé írásokat. A középosztály két világháború közötti elszegényedési folyamata éreztette hatását akönyvkultúra terén is. A rendelkezésünkre álló statisztikai adatok szerint ekkoriban a fővárosi pedagógusoknak csak ötvenöt százaléka rendelkezett saját könyvtárral. Napilapra csak mintegy hatvan százalékuk fizetett elő. Szakterületük iránti érdeklődésükre utal az, hogy ebből a napilap mellett szakirodalmi folyóiratot mintegy tizennyolc százalékuk, szak- és szépirodalmi folyóiratot együttesen tizenhárom százalékuk járatott. Ugyanakkor míg kizárólag szakirodalmi folyóiratot rendelt hat százalékuk, csak szépirodalmi folyóirat olvasására mintegy három százalékuk tartott igényt. Amellett, hogy magánkönyvtáruk nagysága nyilván sokban különbözhetett, figyelemre méltó, hogy a felmérés negyvennégy százalékuknál nem talált saját könyvtárat.6 (I. táblázat) Ez is oka lehetett annak, hogy a könyvtárak kiemelkedő jelentőségre tettek szert a pedagógusok életében.

A könyvtárhasználat jelentősége és a pedagógusok olvasmányai

Korszakunkban a könyvtárak egyre népszerűbbé váltak a pedagógusok körében. A tudományos munka, a szakmai érdeklődés mellett hozzájárult ehhez a középosztály említett elszegényedési folyamata, mely a nagy világgazdasági válság idején különösen élesen jelentkezett. Bár az ismert kiadványok jelentős része feltehetően számos pedagógus könyvei között szerepelt, helyzetük a könyvtárak fokozottabb kiaknázására sarkallta őket. Míg vidéken a pedagógusok sok esetben csak nagyon csekély könyvtári állományhoz juthattak hozzá, a fővárosban könyvtárak egész sora állt rendelkezésükre. Vidéken gyakran a muzeális könyvállomány jellemezte a könyvtárakat. A főváros ugyanakkor sokat tett a nyilvános könyvtárhasználat és a könyvtárak gyarapítása érdekében. A könyvtárak látogatottsága megközelítően háromszorosát tette ki a vidékinek.

A főváros számos közkönyvtára mellett . alkalmazásuktól, érdeklődési területüktől függően . a tanítók, tanárok látogathatták az iskolák könyvtárait, az egyesületi könyvtárakat, a tudományos intézetek, hivatalok, illetve a különféle felekezetek könyvtárait. A pedagógusok által sűrűn látogatott könyvtárak igyekeztek beszerezni az általuk igényelt könyveket, folyóiratokat, többek között számos idegen nyelvű kiadványt. Rendkívüli népszerűségre tett szert a Fővárosi Pedagógiai Könyvtár, melynek állománya korszakunkban gyorsabban gyarapodott számos nagyobb könyvtár, a Széchényi Könyvtár vagy az ugyancsak nagyon kedvelt Fővárosi Könyvtár gyűjteményénél. Fontosságát mutatja, hogy rendszerezéséhez maga Szendy Károly polgármester is segítséget nyújtott. 1935-ben a könyvtár már hetvenezer kötettel rendelkezett. Naponta átlagosan száztizenegy látogató négyszázkilencvenhét kötetet kölcsönzött ki. A könyvtár olvasóinak nyolcvanhat százaléka (2634 olvasóból 2258) gyakorló pedagógusként működött.

Alátogatók legnagyobb része, ötvenhárom százaléka elemi iskolai tanító volt, harminckét százaléka középiskolai tanár.7 (II. A táblázat) A könyvtárosi feladatokat az 1920-as évek elején nyolc pedagógus, 1924-től négy polgári iskolai tanár végezte. 1935-ben már tizenhárom pedagógus dolgozott a könyvtárban. Az év folyamán segítséget nyújtottak a tantestületi könyvtárak átszervezéséhez, a könyvtári duplumokat az új alapítású fővárosi iskolákban helyezték el. Az ugyancsak közkedvelt Fővárosi Könyvtár olvasóinak 6,5%-a állt pedagógusokból, a könyvtárat 1933 és 1935 között 1197 pedagógus, a könyvtár tudományos központját 241 pedagógus, a központ látogatóinak 10,2%-a vette igénybe.8 A szakmai oktatás színvonalának emelését segítette elő a főváros egyedülálló kereskedelmi szakoktatási könyvtára, melyet 1923-ban alakítottak ki a VIII. kerületi Vas utcai fiú felsőkereskedelmi iskola tanári könyvtárából. A könyvtárat folyamatosan fejlesztett ék, 1929-ben már 5297 kötettel rendelkezett. Eredeti helyén működött Kereskedelmi Szakoktatás Könyvtára néven.

Mint a korábban elmondottakból kiderült, a korabeli pedagógusok olvasmányélményeire vonatkozóan leginkább visszaemlékezésekre támaszkodhatunk. Ezért rendkívül értékesek számunkra dr. Drescher Pál, a Fővárosi Könyvtár felügyelője által gyűjtött adatok. Az adatgyűjtés . más foglalkozási ágakkal párhuzamosan . 326 pedagógus könyvkölcsönzésének jellemzőit vizsgálta nyolc napon át.9 A kölcsönzött művek sora a pedagógusok  széleskörű érdeklődését mutatja mind magyar mind külföldi szerzők művei iránt. Rávilágít a pedagógusok magas fokú nyelvismeretére is. A felmérés szerint műfajok tekintetében uralkodó a szépirodalom. Főként a regényeket kedvelték, versek a kölcsönzött művek között ritkán fordulnak elő. Kiemelkedő a külföldi ismeretterjesztő művek magas kölcsönzési aránya. (III. táblázat) A kedvelt szerzők sorrendje hűen tükrözi a korszak irodalmi ízlésvilágát. A magyar irodalom terén első helyen az .írófejedelem. Herczeg Ferenc áll, őt a korszakban divatos szerzők közül sorrendben Csathó Kálmán, Surányi Miklós, Harsányi Zsolt, Komáromi János, Zilahy Lajos, Gulácsy Irén, Nyírő József, Tormay Cécile, majd Kosáryné Réz Lola követi. (Néhány gyakran olvasott mű: Herczeg Ferenc: Pogányok, Nyírő József: Síbói bölény, Zilahy Lajos: Valamit visz a víz, Harsányi Zsolt: Ecce homo) Nem kell csodálkoznunk ezen, hiszen Olaszországban például ekkoriban a magyar irodalomból leginkább Zilahyt ismerték. Az Országos Polgári Iskolai Tanáregyesület kiemelkedő eseményként értékelte, amikor vezetősége látogatást tehetett Herczeg Ferencnél. Figyelemre méltó, hogy a magyar irodalom klasszikusai a tárgyalt korszakban is megőrizték népszerűségüket. Közülük sorrendben Jókai emelkedik ki leginkább, majdMóra, Móricz és Gárdonyi neve fordul elő legtöbbször. Lehetséges, hogy más magyar klasszikusok azért szerepelnek kevésbé, mert műveik megtalálhatók voltak a pedagógusok saját könyvespolcain. A legismertebb nyugatosok megjelennek ugyan a kimutatásban, de csak egy-két olvasó kölcsönözte ki műveiket. Babits például csak a tizenkettedik helyen szerepel. Az olvasott szerzők között feltűnik Kóbor Tamás és Zsolt Béla neve is. Szabó Dezsőtől és Kodolányi Jánostól ekkor mindössze egy-egy művet olvastak.

A magyar nyelven olvasott külföldi irodalom adatsora is sok tanulsággal szolgál. A pedagógusok leginkább a német klasszikus irodalom terén voltak járatosak. Meglepő, hogy angol irodalmat jóval többen olvastak, mint francia irodalmat. A német irodalom vonatkozásában az első helyeken ismert klasszikusokat találunk, Stefan Zweig, Franz Werfel, Thomas Mann, Kellermann, Hauptmann műveit. Meglepő, hogy a francia irodalmi művek között Zola áll az élen, majd Mauroist azonos olvasottsági arányban Maupassant és Romain Rolland követi. Az angol irodalomból leginkább Lewis Sinclair, Galsworthy, H. G. Wells, Jack London, illetve Oscar Wilde művei érdekelt ék a pedagógusokat. Foglalkoztak a pedagógusok az észak-európai és az orosz irodalommal is. Az észak-európai írók közül Hanson Knut, Selma Lagerlöf és Axel Munthe könyvei vezetik a sort, az orosz irodalomban azonban csak a meglehetősen ismeretlen Alja Rachmanova után következik Dosztojevszkij és Tolsztoj.

Más foglalkozásúak kölcsönzési mutatóival összehasonlítva kitűnik a pedagógusok által eredeti nyelven olvasott művek aránya. Ez nem marad el a pedagógusnők esetében sem, pedig a hasonló nyelvi ismeretekkel rendelkező köztisztviselő férfiak mutatói mellett sokkal csekélyebb a köztisztviselőnők idegen nyelvtudása. Egészében véve azt látjuk, hogy a pedagógusok leginkább a német, illetve az angol irodalomban voltak tájékozottak és a kor divatja szerint sokoldalú érdeklődést mutattak az ismeretterjesztő irodalom iránt. Arányait tekintve több külföldi klasszikust olvastak, mint magyart, hazai irodalmi ismereteiket jobban befolyásolta a korszak középosztályának ízlésvilága.Az angol irodalom és nyelv népszerűsége másutt is feltűnik. A hat szakot végzett ismert iskolaigazgató, Morvay Győző Byron műveinek tanulmányozásában mélyült el. A korábban már idézett Szentkuthy Miklósnál a következőket olvashatjuk:. .a fejlődésemre legnagyobb hatást tette: Babits Dante-fordítása, az összes Shakespeare, az összes Rilke, az összes Stefan George, az angol barokk líra, Proust., Shakespeare-t, Keatst, Dickenst tanítottam a legszívesebben annak idején tanítványaimnak..10 Ugyancsak ő számol be arról, hogy a kor szokása szerint olvasta kevésbé rangos szerzők, így például Courts-Mahler regényeit is, sőt Rejtő Jenő művei iránt is érdeklődött. .Szerb Antallal képesek voltunk órákat a krimik hitvédelmével tölteni..11

Az önképzőkörök lehetőséget nyújtottak olyan szerzők tanulmányozására, akik a hivatalos tananyagban nem vagy csak kevéssé fordultak elő. Ady költészetével Sík Sándor elsőként foglalkozott önképzőköri keretek között. A magyar mellett a külföldi irodalom remekművei is nagy hangsúllyal szerepeltek az önképzőköri foglalkozások során, az önképzőkört irányító tanárok mélyebb tanulmányozásukra serkentették diákjaikat. Egész életre szóló irodalmi élményekhez juttatták a diák Pilinszkyt is, aki így emlékezett vissza a piarista gimnázium önképzőkörére: .Egy nagyszerű fiú vezette: tizenöt éves volt. Csinált egy sorozatot a modern költészetről: Edgar Poe-tól Paul Valéryig. És akkor hidegrázást kaptam. Mert megértettem, hogy mi a költészet. A költészetet tehát nekem egy gyerek adta át. És egyszeriben kiszínesült a világ..12

Az önképzőkörök alkalmat adtak az iskolai színjátszásra is, melynek során sekélyesebb művek mellett például Karinthy-darab, Ibsen-dráma, népi játékok is feltűntek. A pedagógusok nyelvismeretét tükröző adatokat több forrás megerősíti. A középiskolai tanárok 42,2%-a a magyaron kívül még egy, 21%-a még két, 6,9%-a még három, 3,1%-a pedig háromnál is több idegen nyelvet ismert.13

A Fővárosi Pedagógiai Könyvtár például 1937-ben 160 magyar nyelvű folyóirat mellett 84 német, 16 angol, 14 francia, 5 olasz és egy latin nyelvű folyóiratot járatott. Az uralkodó német nyelv mellett míg angol nyelven 2333 esetben, franciául .csak. 1766 esetben olvastak folyóiratot az év folyamán.14 Ennek oka az élő nyelvek . köztük az angol . oktatásának előtérbe kerülése és az ország angolszász kapcsolatainak javulása lehetett. A folyóiratok olvasásának gyakorisága azt mutatja, hogy az olvasók a hivatalos felfogáshoz közel álló, ugyanakkor színvonalas folyóiratok (Magyar Kultúra, Magyar Szemle, Napkelet) mellett reformpedagógiai kiadványok iránt szintén érdeklődtek, hiszen a rendkívül népszerű Néptanítók Lapján kívül viszonylag sűrűn kérték ki a Cselekvés Iskolája, A Gyermek, a Jövő Útjain, a Pedagógiai Szeminárium című reformpedagógiai folyóiratokat is. (II. B táblázat) Az eddigiek alapján úgy tűnhet, hogy a nyugatosok vagy a népi írók teljesen háttérbe szorultak a szóban forgó korszakban. A Nyugat és az általa képviselt újszerű gondolkodás azonban továbbra is népszerű maradt a tanárság egy részének körében.

A dualizmuskori tanárnemzedék számára még meghatározó élményt jelentett a Nyugat és Ady személyisége. Sokan közülük a két háború között is aktív pedagógusok maradtak. Vajthó László például beszámol arról, hogy a tanárok nagy létszámban zarándokoltak el 1912-ben Zilahra azért, hogy Ady otthoni látogatása alkalmával személyesen találkozhassanak a költővel.15

A fővárosban viszonylag szabadon taníthatott középiskolában többek között a Nyugat harmadik nemzedékéhez tartozó Szentkuthy Miklós, Szerb Antal, Turóczi-Trosztler József vagy Kunszery Gyula liberális szellemű újságíró. A hazaitól eltérő, jóval nyitottabb szellemiséget hoztak magukkal később a Bethlen-korszak ösztöndíjasai, főként az angol és francia szakos tanárok, illetve az Eötvös Kollégiumban végzettek. Az 1930-as években a népi kultúra értékei, illetve a népi írók munkái, nézetei váltak egyre népszerűbbé. .Ha a Nyugatnak, a Tanúnak vagy más fontos folyóiratnak egy-egy új száma megjelent, valóságos vetélkedés folyt, hogy ki olvassa először..16 Írja az Eötvös Kollégiumban töltött éveiről Mollay Károly nyelvész. Az iskolákban egyre nagyobb hangsúlyt fektettek a népi kultúrkincs tanulmányozására, Kodály dallamvilága már gyakran tűnt fel énekkari foglalkozásokon. Az énektankönyveket például Rajeczky Benjamin és Kerényi György, Kodály elkötelezett tolmácsolói szerkesztették.

Az iskolai és egyesületi könyvtárak

A főváros vezetősége folyamatosan fejlesztette iskoláinak felszerelését és könyvtárait. Egyre több iskolában alakítottak ki a könyvtárhoz kapcsolódó könyvtárszobát. Az igazgatók  kötelességévé tették könyvek rendszeres ismertetését. Az iskolákban egész kis könyvtári hálózat formálódott ki. A tantestületi és a hivatalos ifjúsági könyvtáron kívül az ifjúsági egyesületek, az egyes osztályok, az önképzőkörök munkájához is szervesen kapcsolódott saját könyvtáruk. Több helyen a szegény tanulók segítésére szolgáló segély könyvtárat is alapítottak. Még a pedagógus egyesületek ekkoriban kiépülő balatoni üdülőházai is rendelkeztek kisebb könyvtárral. Könyvtárostanári funkció még nem létezett, a tanítóképzőkben ekkoriban kezdtek erre vonatkozó ismereteket nyújtani. A könyvtárak .őrei. általában irodalom szakos tanárok voltak, akik ezt a munkát gyakran összekapcsolták önképzőköri vezető tevékenységükkel. Gyakorta az önképzőkörön belül diák is működött könyvtárosként. Az iskolák gyakran rendeztek könyvkiállítást. Korszakunkban az ifjúsági könyvtárak nevelő funkcióját emelték ki, működésükkel az 1923-ban felállított országos Ifjúsági Irodalmi Tanács foglalkozott. Beszerzendő és beszerezhető könyvek címeit tartalmazó könyvjegyzékek láttak napvilágot. A pedagógiai szaklapok . általában fővárosi pedagógus ismertetésében . rendszeresen ajánlották az ifjúság számára megjelenő munkákat a könyvtáraknak is. Mint tudjuk, a fővárosban számos ifjúsági író-tanár működött, többek között Móra László, a Gárdonyi Irodalmi Társaság főtitkára, Avar Gyula, Tóth Tihamér, Gaál Mózes, Roboz Andor vagy B. Hajós Terézia, a rádió akkori ismert mesemondója.A könyvtárak anyagát szépirodalmi művek uralták, a főként magyar történelmi tárgyú ifjúsági regények, novellák mellett nagy teret szenteltek a hazafias, jellemnevelő irodalomnak, sőt az illemtankönyveknek is. Szabó István Andor irodalomtanár A kis gentleman című művét a korabeli társadalom viselkedési normáit közvetítő illemtankönyvek közül az egyik legszínvonalasabbként tarthatjuk számon. Jelentős személyiségek, volt diákok megtiszteltetésnek tartották egy-egy iskola könyvtárának gyarapítását, melyek ily módon egész könyvgyűjteményekhez, könyvritkaságokhoz juthattak hozzá. A finn köztársasági elnök például magyarországi látogatása alkalmával a Kalevala egy-egy példányát ajándékozta a fővárosi iskoláknak.

Feltétlenül meg kell emlékeznünk az iskolák tantestületi könyvtárairól, melyek a pedagógusok  mindenfajta könyvigényét igyekeztek kielégíteni. Ezek a könyvtárak kiterjedt helytörténeti, szakpedagógiai, illetve idegen nyelvi gyűjteménnyel rendelkeztek, magyar és idegen nyelvű folyóiratokat járattak. Sajnálatos, hogy a második világháború után állományuk nagy része szétszóródott. Tükrözte a könyvállomány egyrészt a korabeli könyvkiadás belső arányait, jellegzetességeit. Megjelent a gyűjteményekben a korszakban napvilágot látott számos könyvsorozat, lexikon, ismeretterjesztő mű. Másrészt mutatta a pedagógusok könyvritkaságok, dedikált példányok iránti érdeklődését. Az óriási pusztulás ellenére számos budapesti iskolai könyvtárban még ma is őriznek több száz éves kiadványokat, első kiadású könyvet, könyvtörténeti ritkaságokat. Kiemelkedő többek között a Fáy András Szakközépiskola Fáy-gyűjteménye. A fentebb többször idézett Szentkuthy iskolájának tanári könyvtáráról így írt: .Az Árpád Gimnáziumnak ragyogó könyvtára volt, a háborúban néhány kötet elpusztult, mint például az a német-latin XVIII. századi gyönyörű kiadás, Cicero összes levelei Wieland német költő fordításában. Ezeknek a leveleknek hatására írtam meg Rossz nap című Cicero-novellámat..17 A tanítói könyvtárak anyagi lehetőségei eleinte jóval korlátozottabbak voltak a tan ári könyvtárakénál, ez a különbség azonban a korszak végére eltűnt. Kiemelkedő előrelépésről tett tanúságot az 1944 nyarán kiadott rendelkezés és könyvlista a tanítói és tanári könyvtárakba beszerezhető kiadványokról. Az ajánlott művek nagy részét a korszak rangos kiadványai tették ki, a háborús viszonyok ellenére csak egyetlen fasiszta jellegű kiadvány címét jelölték meg. Szerepelnek viszont benne népi írók és baloldali írók művei is. A jegyzék tartalmi sokszínűségét valószínűleg a tantestületek felfogásbeli sokrétűsége, sokoldalú érdeklődése indokolta, igényességükön a háborús időszak sem változtatott.18

Szólnunk kell még a pedagógus egyesületek könyvtárairól, melyek szintén virágzásnak indultak az első világháború után. 1936-ban negyvenegy tanügyi egyesület működött a fővárosban, élükön nem egyszer olyan sokoldalú könyvtárosokkal, kik más területen is jeleskedtek. A pedagógiai szaksajtó elsősorban az egyesületekhez kapcsolódott, melyek szakkiadványok megjelentetését is lehetővé tették. Az általuk kiadott szaklapok, könyvsorozatok publikációs lehetőséget is biztosítottak tagságuk számára. Gyakran az egyesületben vagy például a rádióban elhangzott pedagógiai tárgyú előadások anyagát tették közzé. 1937-ben közel ötven pedagógiai szaklap jelent meg Budapesten. Az Országos Polgári Iskolai Tanáregyesület könyvtárának gyarapítása . az adományozások mellett . úgy történt, hogy a tagság rendszeresen ajánlott fel könyveket a könyvtár számára, melyeket aztán az egyesület szaklapjának könyvismertetései sorában bemutattak az olvasóknak. Foglalkozott az egyesület könyvkiadással is, melyhez többek között különféle nyomdák támogatását szerezte meg. Természetesnek tartották, hogy a polgári iskola fennállásának hatvanadik évfordulója alkalmából . a fényes ünnepi megemlékezések mellett . a polgári iskola történetével foglalkozó három jeles jubileumi kiadvány került az olvasóközönség elé. A könyv különleges megbecsülését tükrözik Molnár János főtitkár szavai, melyekkel megjelentetésüket indokolta: .A könnyen eltűnő, hamar feledésbe menő ünnepi megnyilatkozások mellett olyan emlékművet akartunk állítani iskolafajunk jubileumára, amely méltó legyen annak jelentőségéhez, méltó legyen hozzánk. Azt gondoltuk, hogy ünneplésünk legékesebb kifejezője lesz a könyv: a könyv, amely némaságával is beszédes és meggyőző szószólója legyen igazainknak..19 Az említett  három kiadvány egyike az egyesület szaklapjainak állít emléket annak jeléül, milyen értéket képviselt a tagság szemében az egyesületi szaksajtó.

Leggyakrabban az igazgatók szerkesztették a sok esetben értékes fotóanyaggal illusztrált iskolai értesítőket, melyek színvonalas szakirodalmi tanulmányokat tartalmaztak. A fővárosban . gazdag tartalmuk mellett . a szó szoros értelmében tükrözték az iskolahálózat sokszínűségét, hiszen főigazgatói rendelkezés alapján a fiúgimnáziumoké piros, a reálgimnáziumoké narancssárga, a reáliskoláké zöld, a leánygimnáziumoké fehér  színű borítót kapott.

A tankönyvírók legnagyobb része a fővárosban működött. Gyakran egyetemi tanárok, illetve társszerzőként alsóbb oktatási szintek pedagógusai írták a tankönyveket. A legtöbb tudományos és pedagógiai szakíró tankönyvíróként is szerepelt. Módszertani szempontból az elemi és polgári iskolai tankönyvek sikerültek leginkább. A pedagógusok számos ifjúsági lapot, zsebkönyvet, naptárt szerkesztettek gyermekek és szülők számára, közülük egy jellegzetes cím: az Ifjú Polgár. A tudományos, az irodalmi és szakirodalmi együttműködésre a főváros kulturális élete sok lehetőséget nyújtott. Számos irodalmi és szaklapot pedagógusok szerkesztettek. A szerkesztőségi megbeszélések, az egyesületek a kapcsolattartás színteréül is szolgáltak.  Wigner Jenő írta visszaemlékezésében: .mily sokat segített tanáraimnak az a tudat, hogy nincsenek elszigetelve a tudománynak legmagasabb házától, az egyetemtől. Ismerték tanáraim egyetemi kollégáikat és néha, talán ritkán, egy szombat délutánt együtttöltöttek velük egy budai kávéházban..20

Összegzés

A korabeli társadalom szemlélete a pedagógusokat más értelmiségi rétegek, jogászok, orvosok mögé sorolta. Ennek ellenére a fővárosi pedagógusok iskolai munkájukonkívül számottevő tudományos és ismeretterjesztő tevékenységet folytattak, kiemelkedő kulturális eredményekkel dicsekedhettek. Az urbanizált életmód számos lehetőséget biztosított műveltségük gyarapítására. Mindennek szerves része volt a könyvekhez, könyvtárakhoz  fűződő kapcsolat. A főváros kulturális életének sokszínűségét bizonyítja, hogy munkásságuk a tárgyalt időszakban is többféle kulturális irányzathoz kapcsolódhatott, melyet könyvkultúrájuk, olvasmányaik is tükröztek. Ez hozzásegítette őket ahhoz, hogy maradandó értékekkel járuljanak hozzá az ország és a főváros szellemi életéhez.

Hivatkozások

1. Vasszínű égbolt alatt. Városszociográfiák 1945 előtt, Vál., szerk.: Meggyesi János, Bp., Magvető,

1961. 135.o.

2. Batári Gyula: Szentkuthy Miklós olvasmányairól és a könyvtárakról. Könyvtáros, 1990., 168.o.

 

3. Batári i.m. 166.o.

4. Vajthó László: Elfelejtett keringők. Bp., Magvető, 1976. 376.o.

5. Vajthó i.m. 304.o.

6. Laky Dezső: A közületi alkalmazottak szociális és gazdasági viszonyai. Bp., 1932. 43.44.o.

7. Bp. Szfv. Stat. és Közig. Évkönyv. Szerk. Illyefalvy Lajos. Bp.,1936. 475.o.

8. Buziássy Károly: Budapest közművelődési viszonyai. Bp., 1938. 21.o.

9. Drescher Pál: Mit olvas a Fővárosi Könyvtár közművelődési fiókjainak közönsége? Főv.Kvtár Évk. IV.évf., Bp., 1934.

10. Batári i.m. 165.o.

11. Szentkuthy Miklós: Frivolitások és vallomások. Bp., Magvető, 1988. 211.o.

12. Balázs Mihály: Pilinszky János: Nekem szükségem volt a versre. = Köznevelés, 1988. febr. XLIV/8, 16.o.

13. Asztalos József: A szellemi munkások összeírása 1928. Bp., Athenaeum, 1930. 206.o.

14. Keleti Adolf: Folyóiratok olvasása és feldolgozása. Budapesti Polgári Iskola, 1938/39. 36-39.o.

15. Vajthó i.m. 192-197.o.

16. Könyvtáros, 1979/12. 709.o.

17. Batári i.m. 167.o.

18. Csulák Mihály: Adalék a magyar iskolai könyvtárak történetéhez a népiskolai törvény megalkotá- sától az OPKM létrehívásáig. = OPKM Évk. 1984. 57.o.

19. Országos Polgári Iskolai Tanáregyesületi Közlöny, 1929/2. 122.o.

20. Wigner Jenő: Visszaemlékezéseim az iskolára. Fizikai Szemle, 1973. 298.o.

Értékelés

Még nem érkezett értékelés

Szólj hozzá:

Kérem, jelentkezzen be!

Hozzászólások: