Olvasás Portál

lovári  |  english

Könyv és Nevelés

Balogh Mihály: Mustra

Nyomtatási nézet

.A Könyv és Nevelés című folyóirat újraindítását fontos eseménynek tekintem. Újabb példája annak a felismerésnek, hogy a módszeres szakmai elemző és fejlesztő munkát csak egy-két évig pótolhatja a kísérletező lelkesedés. Hosszú távon az iskolában folyó pedagógiai munka minősége romlik, ha nincsenek a napi tapasztalatokat rendszerező és elemző tanulmányok.. Ezzel a gondolattal indította miniszteri köszöntőjét Pokorni Zoltán 1999 szeptemberében, a tizenkét évnyi kényszerű szünet után újra induló Könyv és Nevelés első számában.

Öt éves lett, huszadik számához érkezett folyóiratunk, ezért úgy gondoltuk, némileg rendhagyó Mustra íródjék most. Míg a korábbiakban a lap élére kerülő rovat kedvcsináló módon törekedett bemutatni az adott lapszám írásait, addig az évfordulós mustránk dolga a visszatekintés.

A főszerkesztői beköszöntő ugyancsak a legelső számban úgy sommázta az újraindult lap programját, hogy vállalni szándékozzuk a régebbi és a közelebbi múlt értékállónak bizonyult szakmai hagyományait. Követendőnek gondoltuk az egykori, 1907-ben indult Országos Paedagógiai Könyvtár és Tanszermúzeum Hivatalos Értesítője első számában megfogalmazott programjából az alábbi megállapítást: .Hogy. céljának és feladatának mennél jobban meg tudjon felelni, .legyen egy olyan hivatalos orgánuma, mely a hazai tanügyet .szolgálja.. Az 1966-tól 1987-ig megjelent Könyv és Nevel ésvállalható értékeire is visszatekintett a főszerkesztői .Lectori salutem.: .Akönyv szerepe, a nevelés ereje, a pedagógusok érdeklődése . ezeket hirdetni, ezekben hinni a mai szerkesztőség számára is bízvást vállalható, vállalandó értékek..

A hagyományok követése mellett figyelmünket azonban elsősorban a közoktatás világának újabb fejleményeire, jelenségeire kívántuk vetni. ..ANATjelenség, a tankönyvi

pluralizmus megjelenése, a tankönyv és taneszköz piac kiszélesedése és liberalizálódása, a nem hagyományos információhordozók, s főleg a számítógép (az Internet) berobbanása az oktatásba, vagy éppen a határainkon túli magyarság (pedagógiai) kultúrájának intenzívebb kapcsolatai az itteni gyakorlattal. szerepeltek öt év előtti felsorolásunkban.

De a fájdalmas hiányokról, veszteségekről sem akartunk hallgatni: az olvasás válsága, az ifjúsági és gyermekirodalom (főleg a szépirodalom) sorvadása, a nyelvi (szó- és írásbeli) igénytelenedés. jelenségeivel is szembe kívántunk fordulni. Előfizetési felhívá-

sunkban elsősorban a közoktatás, az iskolák világa, azon belül is a tantestületek szakmai orgánumaként határoztuk meg magunkat, s az iskolai könyvtárosokat, könyvtárpedagógusokat szólítottuk meg stratégiai partnerünkként.

Nem volt egyszerű az indulásunk. Még a kiadásért felelősséget vállaló OPKM-en belül sem volt egyértelmű a szándék támogatása. Hiányoztak a pénzügyi feltételek, a fenntartó Oktatási Minisztérium sem garantálta a lap létezésének .sine cura. anyagi  feltételeit.

Azzal viszont, hogy intézményünk költségvetésében biztosította az infrastrukturális hátteret, az első két számot valahogyan kiizzadtuk, s a második évfolyamtól már stabilizálódott a lap helyzete, köszönhetően a pályázatoknak (NKA könyvtári folyóiratok,

OM pedagógiai folyóiratok), az előfizetőknek és az eladható reklámfelületeknek. Mintegy 2500 oldalnyi terjedelemben adtunk közre nagyjából 500 közleményt a hét állandó rovatunkban, szerzőink száma pedig meghaladja a 250-et. Egy-egy számunk nyolcszáz körüli megrendelőnk címére érkezik meg negyedévenként. Az előfizetők hoz-

závetőlegesen fele kerül ki a közoktatási szférából, az általános- és középiskolákból, illetve a különféle pedagógiai szolgáltató intézményekből. A felsőoktatási elsősorban természetesen a könyvtáros- és pedagógusképző . intézmények .viszik. a lap közel egyötödét. Tudunk róla, hogy gyakran szerepelnek a hallgatók kötelezőirodalom-jegyzékén a KéN cikkei. Örömünkre lapunk közel egyharmadát a megyei és városi könyvtárak rendelik meg, amely tény erősíti a kulturális célú NKA pályázati támogatás indokoltságát.

A mennyiségi mutatókon túl, talán a tartalmi teljesítményünkért sem kell szégyenkeznünk. A teljesség igénye nélkül hadd hivatkozzunk a KéN-nek a magyarországi Olvasás Éve előkészítésében és népszerűsítésében vállalt szerepére. Sikeresnek bizonyult az a sorozatunk, amelyben a hazai humán kultúra jeles képviselői vallottak az olvasásról, s vállalkoztak prognózisra az olvasás jövője kapcsán. .Több fordulós. vitát generált Fűzfa Balázs főiskolai tanár írása a .másik irodalomról., s ez a vita tulajdonképpen szintén az olvasás jövőbeli esélyeit taglalta. Apedagógiai lapok közül az elsők között jelentettünk meg írást a fantasyról, s érdemben foglalkoztunk a Harry Potter jelenséggel is. Gazdagnak mondható az ifjúsági irodalom és a tankönyvek recenziós repertoárja, rendszeresenmutattunk be tankönyvkiadókat, és gyakran foglalkoztunk a taneszközök ügyével is.

Persze magunk is tudjuk, hogy bőven volna javítani valónk. Anyomdai előkészítés egy-egy szám esetében koránt sem kifogástalan, túl sok még a bosszantó, apró hiba. Tartalmi téren fogyatékosságunk, hogy kevés a jó színvonalú tankönyvkritika, és a külföldi kitekintés is. Meg kell oldanunk azt is, hogy rendszeresebben kapjunk érdemi visszajelzéseket az olvasóktól. A főszerkesztői beköszöntő így zárult öt évvel ezelőtt: .Lehet: száz év múlva a kor neveléstörténésze (ha lesz ilyen egyáltalán), bizonyos konzervatív társaság meddő utóvédharcának kordokumentumaként ajánlja majd a Könyv és Nevelés jövendő számait az akkori kutatóknak (ha lesznek még ilyenek egyáltalán). Lehet. De előfordulhat az is,  mi persze ebben a változatban reménykedünk ., hogy száz év múlva is lesz könyv, és lesz nevelés. És hátha lesz még . Könyv és Nevelés..

Túlzottan optimisták lettünk volna? Előfordulhat. Mindenesetre már csak kilencvenöt év van hátra.

Értékelés

Még nem érkezett értékelés

Szólj hozzá:

Kérem, jelentkezzen be!

Hozzászólások: