n/a: Az ifjúsági könyvtár szerepéről és kezeléséről

Nyomtatási nézet

A könyvek néma mesterek – mondja a közmondás. Mesterei a felnőttnek, de százszorosan azok a gyermeknek. A felnőtt oltja tudásszomját, kielégíti olvasási szenvedélyét és szórakozik. A gyermek kezdettől könyvből szívja magába a jót, az ismereteket, a tudást. De ne elégedjünk meg ennyivel! Számára ennél is többet jelent. A jó könyv kétszeresen neveli és irányítja belső tartalmával, ugyanakkor pedig elvonja a kínálkozó rossztól, mely lépten-nyomon leselkedik rá. Már ennyi is elég, hogy az olvasás és a könyv fontosságát lássuk.

A gyermek életében még ennél is fontosabb szerepet tölt be a könyv. Az olvasás ugyanis a legszebbre, a legszentebbre: az anyanyelvre és a helyes magyar beszédre tanítja őket. A Tanterv és Utasítás is ezt jelöli meg végső célként: »Egészben a magyar nyelv tanítása akkor tekinthető sikeresnek, ha az iskolából kikerült növendékek egyrészt a szabatos magyar beszédben és fogalmazásban való jártasságot megszerezték, másrészt a jeles irodalmi termékek olvasását egész életükön át lelki szükségletnek érzik.« Még a magyar vidékek tanulóit is szoktatni kell a szabatos magyar beszédre, az idegen anyanyelvű gyermekeket pedig sok esetben a magyar beszédre tanítani kell. Ez utóbbi ma fontosabb, mint a közelmúltban volt, hiszen hazánk négyszeri örvendetes gyarapodása után az idegenajkú tanulóktól látogatott iskolák száma megsokszorozódott.

Az ilyen gyermek szókincsének jóformán egyetlen gyarapítója az iskola, és kincsesbányája a jó könyv, melyet az ifjúsági könyvtár nyújt feléje. Mivel e helyeken a könyv nemcsak tudásgyarapítást, szórakozást ad a tanulónak, hanem nemzeti szempontból is áldásos és igen fontos hivatást teljesít, a legnagyobb gondot követeli meg az olvasás irányítása.

Mindent meg kell tennünk, hogy a gyermeket olvasásra buzdítsuk és a könyvet megszerettessük. Sokszor erre nincs is szükség, mert a többség szívesen olvas. Általában két olvasótípus van: Az egyik az a szorgalmas olvasótábor, amely alig tudja megvárni a könyvosztás napját. Valósággal »falja« a könyveket. A másik az olvasni nem szeretők és közönyösek csoportja. Ezek évente legfeljebb egy-két könyvet olvasnak.

(Részlet: CSONKA József: Az ifjúsági könyvtár szerepéről és kezeléséről. = Országos Polgáriskola Tanáregyesület Tanáregyesületi Közlöny, 1941/42. 52–53. p.)

Vissza a tartalomjegyzékhez