Olvasás Portál

lovári  |  english

Könyv és Nevelés

Kolozs Barnabásné: A Kincskereső repertóriuma

Nyomtatási nézet

1971-ben Szegeden indult útjára a Kincskereső című gyermek és ifjúsági irodalmi folyóirat.

„A folyóirat feladata kettős volt: a klasszikus értékeket megismertetni, életben tartani, valamint teret kínálni a modern magyar gyermek- és ifjúsági irodalom születő alkotásainak. […] céljának tekintette, hogy kibővítse, gazdagítsa a tanítási órákat, értékesebbé tegye a gyermekek szabad idejét, fényt, színt adjon a felnövekvő generáció szellemi igényének kialakításához.” (16–17. p.) A kísérleti időszakot a nagykorúság, a kezdeti 2000 példányszámot 50-75 ezres példányszám követte, amiben természetesen jelentős szerepük volt a szerkesztőknek, alkotóknak, terjesztőknek egyaránt.

A megsokszorozódott példányszámot, a népszerűséget időnként igen mély hullámvölgyek követték. Ennek ellenére a Kincskereső egyik legjellemzőbb sajátosságát mindig is igyekeztek megőrizni a szerkesztők, ez pedig az igényesség volt.

A szerzők között olyan kiváló írók, költők szerepeltek, mint Weöres Sándor, Nemes Nagy Ágnes, Lázár Ervin, Csoóri Sándor, Kormos István, Tatai Sándor, Szepesi Attila, Horgas Béla, Nagy Gáspár és mások.

Nemkülönben a lap illusztrálásában is képzőművészetünk kiemelkedő alkotói működtek közre, többek között Berki Viola, Kass János, Reich Károly, Schéner Mihály. Így az irodalmi alkotásokon kívül a képzőművészettel is megbarátkozhattak a fiatal olvasók.

Az évtizedek alatt a folyóirat szerkezete természetesen változott. Újabb és újabb rovatok keltek életre, míg mások megszűntek. Az irodalom és a képzőművészet tárgykörén kívül széles horizontú ismeretterjesztést is felvállalt a folyóirat, sőt helyt adott ifjú olvasói írói próbálkozásainak is.

A folyóirat több évtizedes életét Túróczi Zsuzsanna mutatja be, melynek végén a szerző felsorolja a folyóirat szerkesztőit, főszerkesztőit, és közöl egy 137 tételes bibliográfiát, amely a Kincskeresőre vonatkozó irodalmat tárja fel 1970-től 1994-ig.

A Kincskereső mostani repertorizálásának akadtak előzményei. A folyóirat első feltárását 1971–1978-ig Kraussné Papp Éva vállalta. Munkája 1981-ben a kaposvári megyei könyvtár sokszorosított kiadványaként jelent meg.1 A tematikus-műfaji-időrendi elrendezésű összeállítást 1982-ben Szegeden újra kiadták – igényesebb kivitelben – immár 1980-ig bővítve.2

A kötet második – címe szerint fő részét – a repertórium alkotja, amely az 1986–1995 közötti időszak számait dolgozza fel. Összeállítója Szemán Erzsébet.

A tízéves feltárás ugyan nem kis munka, de érdemes lett volna a repertóriumok 3-4 éves periódusait is hozzávenni. Sőt, a Kincskereső, mint népszerű, országos ifjúsági- és gyermekfolyóirat, megérdemelne egy teljes, indulásáig visszanyúló repertóriumot.

A tíz évet felölelő repertórium teljességre törekszik. A szerkesztőségi üzenetek, levelezési rovatok, a klubokról szóló írások és a rejtvények kivételével minden szöveges és képi anyag feldolgozásra került. A műfaji és szerzői betűrendes (ezen belül címek betűrendje, azonos mű többszöri közlése esetén időrend is) rendezési elv praktikusnak tűnik Könnyen használható, tipográfiailag szemléletes.

A bibliográfiai tételek a következő adatokat tartalmazzák: szerző, cím, alcím, fordító, egyéb közreműködő, megjelenési adatok. Kiegészítésként kerek zárójelben közli az összeállító az eredeti mű címét, ha a közölt írás részlete valamely terjedelmesebb műnek. Szögletes zárójelbe kerültek bizonyos műfaji megjelölések, pl.: 1166. tétel La Fontaine művénél a verses mese, illetve ha a közölt mű idegen nyelven olvasható, vagy nem közölték a fordítót, pl.: 1040. tétel Mrozek művénél. A legnagyobb csoportot természetesen a szépirodalom alkotja (további műfaji alosztással), mintegy 1411 tételt, ide sorolva a népköltészeti alkotásokat is.

A további hat fejezet tematikus: szülőföldről-hazaszeretetről, írásról-könyvről-olvasásról, ismeretközlő írások, személyekről, könyvismertetések, gyermekszerzők (írások és illusztrációk), a nyolcadik fejezet az illusztrációk, a kilencedik a mutatók rendszere.

Egyéni megoldásáért a 6. és 8. fejezetet említhetjük. A 6. Könyvismertetések fejezetében érdekes megoldást választott az összeállító. Tipográfiailag kiemeli az ismertetett könyv szerzőjét és címét. A tételszámot a tényleges könyvismertetés kapja, akár van szerzője, akár nincs. Ha a recenzens önálló címet adott az írásának, azt is feltünteti, de mindenképpen az eredeti mű szerzője és címe van kiemelve.

Az illusztrációk – a gyermekalkotásokat és rajzokat kivéve – külön fejezetbe (8.) kerültek. Egy-egy tételszámon azonban nem egy alkotás, hanem egy alkotó szerepel.

A 2269. tétel Gyulai Líviusz, aki 1991-ben egy Kányádi, 1993-ban pedig egy Tömörkény művet illusztrált. De Papp György másfél oldalon felsorolt illusztrációi is egy tételt képeznek. Az illusztrátor kiemelt neve után időrendben van felsorolva év, folyóiratszám, oldalszám, az illusztrált mű szerzője és címe. Takarékos megoldás, de nehezen áttekinthető. Az sem tartható szerencsés megoldásnak, hogy az illusztrátorok a névmutatóban nem szerepelnek.

A repertóriumhoz többféle mutató is készült: név-, cím-, földrajzi és tárgymutató, amelyekről az összeállító rövid tájékoztatást ad az útmutatóban (76. p.)

Ezek közül a földrajzi mutatót teljesen fölöslegesnek érzem, hiszen a mindössze 80 földrajzi név nyugodtan besorolható lett volna a tárgymutatóba.

A név- és címmutató felépítésének elve nem következetes. Az összeállító szerint a névmutatóba besorolta a szerzőket, közreműködőket. Ennek ellenére nem találjuk például Sebő Ferenc nevét (363. tétel, egy József Attila-verssel kapcsolatban az ő kottáját is közölték, tehát szerzői minőségéhez nem fér kétség). A könyvismertetéseknél az ismertetett mű szerzője szerepel a névmutatóban, de antológiák, lexikonok összeállítói nem (1960., 2006. tétel).

A műelemzés-tételek visszakeresése sem túl egyszerű dolog: pl.: Arany János: Családi kör, Vörösmary Mihály Szép Ilonka című versek elemzésénél (1499, 1500. tétel) sem Arany, sem Vörösmarty nem található meg a névmutatóban. A címmutatóban szerepelnek ugyan Arany Jánosnál, Vörösmartynál, a Családi körnél és a Szép Ilonkánál is. Ugyanakkor az 1509. tétel Értjük vagy félreértjük a költő szavát?: Arany János A walesi bárdok c. verséről közleményből Arany János sem a név-, sem a címmutatóban nem szerepel, csak A walesi bárdok a címmutatóban.

Ellenpéldaként hozható, hogy Szép Ernő Mátyás király tréfái című könyvéből közölt részletek (1140, 1141. tétel), Kiss Dénes Jégenválasztott király (1225. tétel), Mi van több a világon: Kálmán Lajos gyűjtése (1398. tétel) mindegyike a névmutatóban Mátyás, magyar királynál szerepelnek.

A mutatók átgondoltabb szerkesztését és megbízhatóságát jogosan várnánk el, hiszen a 2459 tételes repertórium sok-sok munkával, azzal a céllal készült, hogy az információszerzést segítse.

SZEMÁN Erzsébet: A Kincskereső története, repertóriuma 1986–1995. Bp., Magyar Könyvtárosok Egyesülete Gyermekkönyvtáros Szekciója, Debreceni Egyetem Kovács Máté Köre. 2000. 316 p.

Jegyzetek:

1 KRAUSS Péter – KRAUSSNÉ PAPP Éva: Kincskereső. Ifjúsági irodalmi folyóirat repertóriuma. 1971–1978. Kaposvár, Palmiro Togliatti Megyei Könyvtár, 1981., 265 p.

2 KRAUSS Péter – KRAUSSNÉ PAPP Éva: Kincskereső repertóriuma 1971–1980. Szeged, Csongrád megyei Lapkiadó Vállalat, 1982., 97 p.

Multimédia tartalom:

Értékelés

Még nem érkezett értékelés

Szólj hozzá:

Kérem, jelentkezzen be!

Hozzászólások: