Pallos Zsuzsanna: Könyvtáros a második legnépszerűbb szakma az Egyesült Királyságban. És nálunk?

Nyomtatási nézet

Meglepő eredménye lett egy, az Egyesült Királyságban, a divatos szakmákról készített felmérésnek, amelyet a YouGov nevű angol cég tett közzé 2015 januárjában.^[1] A vizsgálat szerint napjaink legnépszerűbb foglalkozásai ugyanis egyáltalán nem azok, amelyeket kapásból említenénk, sőt, még csak nem is a legmegbízhatóbb, vagy a jó keresetet adó szakmák a legkedveltebbek… Az eredmények bizonyítják, hogy a színészek és a sztárzenészek helyett a nyugodt, intellektuális szakmáknak – mint az író, a könyvtáros – vagy éppen a tudományos szakembereknek még mindig nagy a presztízse.

Ahogy a mellékelt grafikonon (lásd a cikk végén) is látható, a legnépszerűbb foglalkozás az íróé. A megkérdezett személyek 60%-a nyilatkozott úgy, hogy leginkább író szeretne lenni. A hivatás vonzerejét csak megerősíti az arra a kérdésre adott válasz, hogy mi szeretne lenni legkevésbé. Az író ugyanis a 32%-os „elutasítással” a lista aljára, tehát igazán jó helyre került. A másik két legvonzóbb szakma is könyvekhez kapcsolható: a könyvtáros 54%-ot szerzett, míg a többi tudományos szakma mellett 51% tette le a voksát. A jogi pályák továbbra is a negyedik helyet foglalják el, bár jelentkezik már némi negatív tendencia.

A férfiak és a nők lényegében egyformán ítélnek a három legnépszerűbb szakmát tekintve. A jog, az újságírás, az orvosi pálya és a televíziós munkakörök is az első tíz között szerepeltek mind a két nemnél. Mindazonáltal van bizonyos eltérés a nemek közt abban, hogy melyik szakmához vonzódnak inkább. A férfiak szívesebben lennének mozdonyvezetők, autóversenyzők, űrhajósok vagy katonai rendőrök, a nők inkább a lakberendezést vagy a könyvtáros pályát részesítik előnyben. Lényeges viszont a különbség (8%) a társadalmi osztályok között: a szellemi munkát végző, középosztálybeli megkérdezetteknél az újságírás, a tanítás és a jog 8%-kal jobban szerepelt, mint a kétkezi munkásoknál.

A felmérés témája igen nagy érdeklődést keltett, s 231 reagálás érkezett rá. A hozzászólások közül emeljük ki Lou véleményét a könyvtáros hivatásról: „Egyszerűen csak nagyon jó könyvtárban dolgozni. Sokszor nagyon kreatív a feladat, segíteni az embereknek a számítógépes munkában vagy a könyvválasztásban. De mesét mondani a gyerekeknek is szórakoztató és nagyon sok örömet ad.”

Magyarországról sajnos nincsenek ilyen friss adataink. Bár időről időre készülnek felmérések a könyvtáros szakma presztízséről, megerősítve saját tapasztalatainkat, miszerint pozitív és negatív visszajelzésekről egyaránt beszámolhatunk. A könyvtáros foglalkozás azonban semmiképpen sem tartozik a három legnépszerűbb, legbecsültebb hivatás közé. Feltűnő, hogy a digitális kor adta számos változás ellenére, sokan még mindig úgy gondolnak a könyvtárosra, mint aki csak kiadja és visszaveszi a könyvet.

2002 decemberében a Szonda Ipsos cég készített egy telefonos közvélemény-kutatást a könyvtárak és más szakmák társadalmi megítéléséről.^[2] A felmérésből kiderült, hogy az 1996-os felméréshez képest 10%-kal többen jártak rendszeresen könyvtárba, következésképp emelkedett az alkalmi könyvtárlátogatók száma (72%). A magasabb iskolai végzettséggel nő, az életkor emelkedésével viszont csökken a látogatási aktivitás. A városokban gyakrabban keresik fel a könyvtárakat, mint a falvakban. A budapestiek az országos átlagnak megfelelő arányban járnak könyvtárba. Leggyakoribb könyvtárhasználók a szellemi foglalkozásúak és a gyermekükkel otthon lévő kismamák, valamint a tanulók.^[3] A felmérés a könyvtárosoknak a társadalmi hierarchiában elfoglalt helyét is vizsgálta. Az 1996-os adatfelvételhez képest 2002-ben pozitív irányú változás tapasztalható. A könyvtáros azonban a felsorolt 13 szakma – egyetemi tanár, középiskolai tanár, általános iskolai tanár, óvónő, bíró, önkormányzati jegyző, kórházi orvos, körzeti orvos, mérnök, közgazdász, gyógyszerész, újságíró – között még mindig a lista alján szerepel.^[4] És a keresete is az általános iskolai tanárhoz és az óvónőhöz hasonlóan a létminimum határait súrolja.^[5]

2012-ben Sárpátki Ádám készített felmérést e témában, s az eredmények a Tudományos és Műszaki Tájékoztatás című folyóiratban meg is jelentek^[6], ezért elég röviden ismertetni. A kérdőívet (korunk szavára hallgatva) már a Facebookon terjesztette, a válaszadók többségét személyesen nem ismerte. A válaszadók többsége a 20-28 éves korosztályhoz tartozott, de serdülőktől és nyugdíjas korúaktól is érkeztek válaszok. A nemek szerinti megoszlás itt sem meglepő, a válaszadók közt sokkal több a nő (70%). A könyvtárlátogatás gyakorisága értelemszerűen náluk is befolyásolta a válaszokat, a gyakori látogatók pontosabb, árnyaltabb képeket adtak a könyvtárakról és a könyvtárosokról.^[7]

Sokat árul el a társadalom könyvtárosról alkotott képéről és ezáltal a szakma presztízséről a tömegmédiumokban (irodalmi alkotások, filmek, internet) megjelenő könyvtár-, illetve könyvtáros-ábrázolás is. És ez a kép sajnos csak ritkán egyértelműen pozitív. Még a könyvtárat és a könyvtárost tulajdonképpen pozitívan ábrázoló Titkok könyvtára című népszerű filmben is úgy mutatja be a nagymamája a főhőst egy csinos lánynak, hogy Flynn most éppen könyvtáros, de ennél sokkal többre lenne képes...

Érdekes és újszerű eleme a vizsgálatnak az interneten megjelenő mémek elemzése, ami azt mutatja, hogy egyes csoportok hogyan vélekednek a könyvtárosról. A képeken az elterjedt sztereotípiák szinte mindig felismerhetőek.^[8] A felmérés avval is foglalkozik, hogy milyen legyen az ideális könyvtáros? A válaszok alapján „a három legfontosabbnak vélt tulajdonság a jó kommunikációs készség, a szakmaiság és a pontosság. Ezek után következik csak a jó problémamegoldó készség, a közvetlenség, a rugalmasság és a leleményesség.”^[9] Saját és kollégáim tapasztalatai alapján a segítőkészséget szokták még kiemelni. Azt hiszem, teljesen egyetérthetünk a szerző következő megállapításával: „ahogy egy színházi előadást is el lehet adni díszletek nélkül, pusztán jó színészi játékkal, úgy a könyvtári szolgáltatásoknál is óriási fontossága van a könyvtáros személyiségének, illetve annak, ahogyan az olvasókkal bánik.”^[10] A cikk a továbbiakban PR-kérdésekkel foglalkozik, bevált jó gyakorlatokat mutat be és hasznos – véleményem szerint – megfontolandó tanácsokat is ad.

2013-ból egy hangulatjelentésről számolhatunk be, mely a KIT Hírlevél decemberi számában jelent meg.^[11] Mikulás Gábor 2012 óta minden évben felteszi a kérdést, hogy jobb lesz-e a jövő év a könyvtárak/könyvtárosok számára mint a tavalyi volt? A kumulált index alapján megállapítható, hogy bár a könyvtárosok mindig nagyon tartanak a jövőtől, mégis a szokásos pesszimizmus a „talán optimizmus” felé indult el.^[12]

Egészen friss (2014) és talán bizakodásra is okot ad a következő vélemény, melyet egy nemrég Cseri Miklóssal, korábbi Kultúráért felelős helyettes államtitkárral készített interjúban olvashatunk: „A könyvtáraknak és a könyvtárosoknak az internet információözönével és gyorsaságával, illetve a média világával kell felvenniük a versenyt, és állniuk kell a sarat az egyre specializálódó tudományos és szaktájékoztatási kihívásokkal szemben is. Igazi kihívás ismerni és alkalmazni az informatika által kínált lehetőségeket, és például a Z generáció fogyasztó igényeire szabni a szolgáltatásokat”^[13] – Majd a következőket tette hozzá: „Ami az anyagi megbecsülést illeti, köztudott, hogy a közalkalmazottak illetménye soha nem volt és ma sem hasonlítható össze a versenyszféráéval. Ugyanakkor egészen mást jelent a kiszámítható, biztonságos havi jövedelem egy nagy munkaerőfelvevő-képességgel rendelkező területen, mint egy munkanélküliséggel sújtott vidéken, ahol megbecsült tevékenységnek számít könyvtárosnak lenni – és könyvtárosok az ország szinte valamennyi településén dolgoznak. Ami pedig a társadalmi megbecsültséget illeti: a tudomány művelői, a kutatók vagy az orvosok körében igen elismert a felkészült könyvtáros, hiszen segítségük nélkülözhetetlen a munkájuk során. A kistelepüléseken a napi ügyekben segíteni tudó, művelt könyvtáros szintén élvezi környezete megbecsülését.”^[14]

Biztató jövőt ígér az az országos szakmai konferencia is, melyet az Emberi Erőforrások Minisztériuma, a Magyar Könyvtárosok Egyesülete, valamint az Informatikai és Könyvtári Szövetség szervezett 2014-ben Kiszámítható életpálya címmel. A rendezvény egyik fő megállapítása, hogy „a könyvtári szolgáltatások a digitális korban új értelmet nyernek, új kihívások elé állítva mind az intézményrendszert, mind pedig az ott dolgozó szakembereket. Ezért a könyvtári rendszernek a társadalmi igényekre azonnali válaszokat adó szolgáltató rendszerré, a könyvtárosnak pedig szakmai ismereteit folyamatosan megújító, információs szakemberré kell válnia. Emellett azonban továbbra is nagyon fontos örökségünk megőrzése, és hogy mindenki hozzáférhessen a kulturális értékekhez. „Az előttünk álló évek egyik kiemelt feladata a kulturális területen dolgozók társadalmi megbecsültségének és elismertségének növelése”^[15] – jelentette ki Cseri Miklós.

Bibliográfiai adatok

Vissza a tartalomjegyzékhez