A várakozástól a mindennapi örömökig (és néha bosszúságokig) minden témát ad a költő-apának, aki a tőle megszokott nyelvi bravúrokkal rukkol elő: egyszer hagyományos mondóka-formákat használ fel és tölt meg mai szöveggel, másszor bravúros rímpárokkal örvendezteti meg a gyermeket s az olvasót. A kötet nyelvezete, miként a gyermek környezete, nagyon modern, humoros. Az unásig ismételt, megszokott mondókák mellett jó szórakozás felnőttnek, gyereknek ezeket a versikéket is elővenni, mondogatni, és hozzá Maros Krisztina képeit nézegetni játszótéren, evés közben vagy hajnali háromnegyed hatkor.

(Pompor Zoltán)