Csak az anyagi ügyek, az örökség gondjai kényszerítették, hogy síron túli problémákkal törődjön, mert második házassága megkötése után inkább életerejét, fiatalos munkabírását fitogtatta.
Ezért, amikor 1904-ben Nizzából hazaérkezve, tüdőgyulladásban megbetegedett, eleinte fel sem vette a bajt. Sőt, amikor állapota már aggasztóvá vált, akkor sem a halálra gondolt, hanem dolgozni akart: A lőcsei fehér asszony című darabjának dramatizálására készült.
1904. május 5-én sem sejtette, hogy a halála közeledik. „Én most aludni fogok” – mondta környezetének és ezekkel a szavakkal aludt el örökre.
(Lengyel Dénes. Jókai Mór i.m. 187-188. p.)
Budapesten, a Fiumei Úti Sírkertben helyezték örök nyugalomra.
