„Jókai úgy gyűjtötte a szép szavakat, mint a ritka csigákat: egy-egy szerencsés leletet papírosra írva örzött asztalán, hogy megtanulja, megszokja, vérévé, lelkévé váljék a szó. Nyelvkincsét a szakértők 20 000 szóra becsülik. Számunkra Jókai szavai nem csupán a kifejezés eszközeként érdekesek: annak a szellemnek gyümölcsét kell látnunk bennük, mely művét is ihlette és áthatotta. Az a mindent egybefoglalni, egyetlen képbe tömöríteni óhajtó mohóság, melynek a magyar élet s a magyar táj rajzát köszönhetjük, nyelvi téren is tevékennyé válik nála. Életműve valóságos nyelvi szintézis: magában foglalja a múltat, az Árpádkor maradványait, a XVIII. század latinos nyelvét, a különböző tájszólások színeit, a társadalmi osztályok sajátos kifejezéseit, tudósok, csizmadiák, pusztai emberek, tolvajok, diákok, katonák szavait, sőt a jövő század képbeszédét is.”
(Sőtér István: Jókai Mór. Bp. Franklin, 155. p.)
Előző fejezet:
Jókay József Móricz fia születéséről Következő fejezet:
Jókai halála