Az önképzőkörök olyan iskolai egyesületek (társulások) voltak, ahol a tanulók a tantervben előírt tanulmányaik mellett önmagukat képezték. Az első „társasságok” leginkább az anyanyelv művelését tűzték ki célul. Ismereteink szerint az elsőt Kiss János hozta létre a soproni evangélikus líceumban „nyelvmívelő egyesület” elnevezéssel. A XIX. századtól az önképzőkörök szerves részeivé lettek a középiskoláknak. Számos később nagy szellemi teljesítményt nyújtó tudós, író az önképzőkörökben alapozta meg tudását.
Pápán 1841 tavaszán kezdte meg működését a „képzőtársaság”. Üléseiket szerdán és vasárnap tartották. Felolvasások, pályázatok segítették a részvevők önművelődését. Ebben a „képzőtársaságban” találkozott és kötött barátságot Petőfi és Jókai Móric.
Jókai először a Mi az című versét adta elő, majd 1842-ben elbeszéléssel (akkori kifejezéssel beszéllyel) pályázott. Ugyanebben az évben a Tűz és víz című elbeszélésével egy arannyal jutalmazták munkáját.
Előző fejezet:
Laborfalvi Róza Következő fejezet:
Pápai kollégium