Komárom a trianoni béke nyomán vált ketté. A békekötés után a Duna bal partján fekvő északi rész Csehszlovákiához került. Ettől fogva neve Révkomárom lett.
Mikszáth Kálmán így emlékezett meg az akkori Komáromról:
„… olyan volt Komárom, mint egy kis Párizs. Sőt az volt a vidéki urak nélkül is. Jólétet, gazdagságot lehelt, tej, méz csörgedezett minden szögletében. A kereskedelem élénksége, a kereskedőforrások sokfélesége és bősége fényt és megelégedést hoztak be. Ezt pedig mind a Duna csinálta. A Duna a legolcsóbb közlekedési eszköz. A városok amerikai nagybácsija. Az adta a tömérdek pénzt és a roppant forgalmat …
A várost akkor még nem övezték vasgyűrűként bástyák és sáncok. Nyílt volt a Csallóköz felől, terjeszkedhetett. A Vág-Duna partján óriási fakereskedések virágozottak. A győri Dunát ellepték a gabonaszállító hajók. Ezeket helyi „superok” (mesterek) készítették, s egész Zimonyig hordták a komáromi ipartermékeket, melyek nagy része Szerbiába vándorolt. A halászok óriási vizákat fogtak és szállították Pozsonyba, sőt Bécsbe is. A borkereskedést a közel fekvő neszményi szőlők élénkítették. Azonfelül mindenféle iparos bőségben volt, a város igényeinek kielégítésében. Még gombkötő mester is nyolc volt …”
(Mikszáth Kálmán. = Jókaitól Jókairól i.m. 10-11. p.)
Előző fejezet:
Benyovszky Móricz Következő fejezet:
Komáromi menlevél
