Jókai Mór (1825-1904) magyar irodalom jelentős képviselője. Történelmi regényei az ifjúság körében is nagy népszerűségnek örvendtek.
Komáromban, elszegényedett református nemesi családban született. Gyermekkori élményei meghatározták szellemi alakulását. A szülői házban béke, nyugalom, szeretet uralkodott. Mindezeket a hatásokat megtaláljuk regényeiben.
Apja - Benyovszky Móric iránti tiszteletből - fiát Móricnak keresztelte.
Móric később azt írta, hogy keresztelőjére „a legszebb ajándékot a városbíró adta, ugyanis elrendelte, hogy ezentúl a hatósági iratokat magyar nyelven kell megfogalmazni. Ez volt az első megvillámlása Az újralobbant nemzeti lángnak a jó Magyarországon. Az én jó apámnak a könny kicsordult a szeméből e drága okirat elolvasására. Tehát szabad magyarnak lennünk!”
Jókai Móric tehetségét korán felismerték. Tízéves volt, amikor csere gyerekként Zsigmondy Sámuel tanár családjához küldték Pozsonyba a német nyelv megtanulására. Gyermekkoráról a következőket írta:
„Kora gyermekségemtől kezdve mindig a legjobb családi életet láttam magam körül. Otthon mindenki szerette egymást: szülőim, testvéreim engemet valamennyien és én is őket. Soha egy zokszó nem hangzott el a házunknál. És ahová idegen helyre kerültem, mindenütt valódi puritán szokások, jellemes derék emberek álltak előttem. A pozsonyi, pápai, kecskeméti házigazdáimnak családjaival úgy összerokonultam, hogy ivadékaik késő korukig testvérüknek néztek.”
Jókai gyermek és fiatalkorában sokat foglalkozott a halál gondolatával, de érdekes módon öregkorában kevéssé gondolt a halálra.
Komáromban, Pozsonyban, majd édesapja halála után a pápai református kollégiumban tanult /2. kép/. A kollégium önképzőkörében ismerkedett meg és kötött barátságot Petőfi Sándorral. Első elbeszélései az önképzőkor hatására születtek.
Az érettségi megszerzése után Kecskeméten jogot végzett, de első regényének kedvező fogadtatása után további életét az írásnak szentelte. Aktívan részt vett a szabadságharc előtti forradalmi mozgalmakban.
1848 előtt szerkesztette az Életképeket, majd aktívan részt vett a szabadságharcban. A Nemzetőrben és a Pesti Hírlapban valamint az Esti Lapokban Habsburg-ellenes cikkeket közölt.
1848-ban ismerkedett meg a korszak ismert színésznőjével, Laborfalvi Rózával, akit még 1848. augusztusában feleségül is vett.
A szabadságharc leverése után bujkálnia kellett, de felesége segítségével komáromi menlevelet és kegyelmet kapott.
Az 1850-es években már ismert és népszerű író volt. 1858-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották, 1860-tól a Kisfaludy Társaság tagja.
Roppant termékeny, sokoldalú irodalmi tevékenysége mellett aktívan részt vett a politikai életben is.
Az általa szerkesztett folyóiratokat (Üstökös, Hon, Ellenőr, Nemzet, Magyar Nemzet) átjárta a Habsburg-ellenes politika.
1872-ben jelent meg egyik legjelentősebb – talán legolvasottabb – munkája, Az aranyember /3. kép/.
50 éves írói jubileuma alkalmával díszkiadásban adták ki műveit, ami már akkor meghaladta a százat.
Jókai irodalmi stílusának sajátos gazdagságát hatalmas szókincse határozta meg. A hazai irodalom kritikusai nem mindig és nem mindenben fogadták el Jókai romantikus írói stílusát.
Laborfalvi Róza 1886-ban meghalt. Az idős író a közvélemény és a pályatársak elítélő véleménye ellenére elvette a 20 esztendős Nagy Bellát. Második házassága ugyanolyan vitákat váltott ki, mint első házassága Laborfalvi Rózával.
FELHASZNÁLT IRODALOM
Berza László: Jókai Mór Budapestje. Bp. 1975. Főv. Szabó Ervin Könyvtár 102 p.
Jókaitól, Jókairól. Az író születésének 150. évfordulója alkalmából. Összeáll. Baky Gyuláné, Standovárné Gárdonyi Vera. Bp. 1975. Tankönyvkiadó 435 p.
Lengyel Dénes: Jókai Mór. Bp. 1968. Tankönyvkiadó 277 p.
Molnár József =Jókaitól Jókairól. Az író születésének 150. évfordulóján. Bp. 1975. Tankönyvkiadó.
277.p.
Sőtér István: Jókai Mór. Bp. /?/ Franklin-Térsulat 178 p.
