Gárdonyi első iskolája:
„Noha csak ötéves voltam, anyám szeptemberben beadott az elemi iskolába. Fizetett valamit a tanítónak, hogy vegyen fel.
Nekem az apám szép kis szűrt vett, Deák-szűrt, mely akkoriban volt divat. Ez az első ruhafélém, amelyre emlékszem. Talán azért emlékszem rá, mert olyanféle szőre volt a szűrnek, mint az Olévinak. Fekete volt, de pirosan körülszegve.
Ebben a szűrben mentem az első hideg napon az iskolába.
A terem nagy volt, a padok régiek. A padok között sok gyerek nyüzsgött, csupa ismeretlen gyerek. Lányok is voltak, de én csak két-három gyerekkel kötöttem ismeretséget.
Itt mindjárt az első órán untam magamat. Amit a tanító beszélt nem érdekelt.
Unalmamat azonban elűzte egy rettenetes valami: egy gyermek jajgatására lettem figyelmessé. A gyermek a tanító asztala mellett jajgatott, s bennem megfagyott a vér, mikor láttam, hogy a gyermeket lenyomja egy székre, s pálcájával tejes erejéből vagdalt rá.”
(Gárdonyi Géza: Szüleim gyémántja i.m. 14. p.)