Győri tartózkodása idején 23 éves korában leginkább újságírással foglalkozott, ekkor jelent meg az első önálló kötete Álmodozó szerelem címen. Győrben, majd Pesten is színdarabbal próbálkozott, de a várt siker mindkét helyen elmaradt. Elhagyta Győrt, Pestre költözött, beiratkozott a polgári tanítóképzőbe. Életének új fordulatot adott, hogy Devecserben kifejlesztett sakk tudását Pesten kamatoztatta. 1887-ben a pesti sakkör nemzetközi versenyén győztes lett, s ennek nyomán megbízták a Magyar Sakklap szerkesztésével.
Gárdonyi még messze volt az igazi sikertől, de rendszeresen publikált a Budapesti Hírlapban, a Függetlenségben és az Egyetértésben.
Próbálkozások, kisebb sikerek, nagyobb kudarcok következtek Budapesten, Győrben Szegeden. Szegeden a Szegedi Naplónál ismerkedett meg Mikszáth Kálmánnal és Pósa Lajossal. Novellák, újságcikkek, színdarabok, versek jelentek meg helyi és fővárosi lapokban.
A számos próbálkozás lassan lassan meghozta gyümölcsét. 1895-ben például a miniszter főmunkatársi állást ajánlott számára a Néptanítók Lapjánál. Mivel Gárdonyi nem értett egyet a szerkesztő személyével, visszautasította az ajánlatot.
Életének jelentős állomása: Eger. Édesanyja anyagi segítségével 1897-ben házat építettek. A ház, a panoráma, az új körülmények Gárdonyit munkára sarkallták. Szinte alig akadt az országban jelentős lap, ahol ne jelentek volna meg írásai.
Gyorsasága közismert volt újságírói körökben. Fia leírt egy esetet, amikor Kakas Márton a karácsonyi számba cikket kért. A sürgöny este 9-kor ért Gárdonyihoz, s a tízórás vonat már vitte a cikket a fővárosba.
A cikkek, novellák után az első nagy sikert az Egri Csillagok jelentette.
Gárdonyi már egri prepa korában próbálkozott az írással. Drukk címmel szöveges, rajzos diáklapot szerkesztett.
A Petőfi Társaság (1898), a Vörösmarty Társaság (1918), A Magyar Írók Szövetségének elnöke volt, majd 1910-től a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Munkásságát elismerték Olaszországban is. Dante fordításáért tagjául választja a Reale Academia la Stella ’Italia és az Unione Operaia Umberto I. di Napoli. A Mari néni meg Pista bácsi című elbeszéléséért elnyerte a párizsi Le Journal pályázatán az első díjat.
1916-ban a Nobel díj várományosa volt.
Munkásságát a pedagógiai sajtó is elismerte, értékelte.
Előző fejezet:
Egri Tanítóképző Következő fejezet:
Forráskutatás