Bizonyára Géza fizikai gyengesége is hozzájárult ahhoz, hogy szülei tanítónak szánták és 1878-ban az egri tanítóképezdébe íratták. Teljesítménye itt is közepes volt, sőt Répássy János magyartanára meg is buktatta. A javítóvizsga is elégségesre sikerült, s itt mondta a professzor, hogy „Fiam tebelőled sohse lesz nagy ember, de kenyered azért meg tudod keresni”.
Répássy tanár úr becsületére legyen mondva, hogy később megkövette Gárdonyit, s korábbi elégtelen osztályzatát élete legnagyobb szégyenének nevezte.
Szegénység, nyomorúság jellemzi a képzőben eltöltött 3 évet. Teljesítménye továbbra is közepes, de nyílván ehhez anyagi gondjai is hozzájárultak.
Fia így ír erről:
"Zigler Géza 1878. szeptemberében iratkozott be az egri lyceumi tanítóképző I. osztályába. A Magazin utcában szerzett magának lakást a Rossz-templom közelében. A régi, híres diáktanyák negyede ez Eger városában, még ma is. Amikor lakását kivette, majdhogynem így írhatom: nem előre megfontolt szándékkal cselekedett. Borcsa néni szállásmester kicsoszogott kattogós egri papucsával a Lyceum elé s „tán szoba teccik kedves?” megszólítással nyakába varrta magát Gárdonyinak. Amikor meg lakását Géza megszemlélte majdhogynem így írhatom: hosszú utánjárás mellett sem akadhatott volna ennyi pénzért kívánatosabbra. Mert a Magazin utca minden háza a szegény diákok magazinja. Az egyik ház csak olyan alacsony és rozzant parasztház, mint a másik. A diákmenhelyeken csupán abba lehetett valami kis válogatás, hogy hány hering fér el egy dobozban.
Gárdonyi és heringjei hárman kucorogtak a Dobos-féle házban: egy szoba-konyhás lakásban, hol Borcsa néni a főbérlő.”
(Egri diákélet. Füllentő, 1881.)
Joggal állapítja meg életrajzírója, hogy ez a környezet „kevés szellemi légkörrel és még kevesebb elmélyülési lehetőséggel övezte Gárdonyit”. (Gárdonyi József i.m. 50-51. p.)
Szegénységére jellemező, hogy a Kaál község előjárósága által kiállított szegénységi bizonyítványa a következőket tartalmazta:
Alant írt községi előljáróság részéről hivatalos hitelességgel igazoltatik, hogy Kaál községhez tartozó puszta Nagy-uton lakós Ziegler Sándor luteránus vallású, 55 éves nős, 3 gyermek atyja, mesterségére nézve gépész, ezidőszerint már huzamos betegségénél fogva oly körülmények közé jutott, hogy keresete nincs, dolgozni nem bír s így állapota nem engedi gyermekeit taníttatni, vagy neveltetni, de nem képes mégcsak a mindennapi élelmet sem családja részére megszerezni. (Gárdonyi József i.m. 55. p.)
Az idézett szegénységi bizonyítvány alapján az egri érsek 60 forint tanulmányi segélyt adományozott Ziegler Gézának, akinek helyzete ennek ellenére tovább súlyosbodott.
Édesapja meghalt és Gézát most már nem csak saját nyomorúsága bántja, hanem jövedelem nélkül maradt édesanyjáé és testvéreié is. 19 éves volt, amikor népiskolai tanítói oklevelét megkapta 1882-ben.
A tanítóképzőben töltött években „képezdés” korában – ahogy ezt akkor mondták – már megjelentek első írásai. Másodéves volt, amikor kiadta a saját szerkesztésű és rajzolású litografált diáklapját a Druk-ot, majd harmadéves korában rajzait a Füllentő című helyi lap közli. 1881. tavaszán már írását is közlik. Ekkor írta naplójába „Istenem, beh szeretnék az irodalmi pályára lépni.”
Előző fejezet:
Egri csillagok Következő fejezet:
Európa szerte elismert író