A nyugtalan természetű apa szigorúságára jellemző az alábbi kis epizód:
„Egy őszi napon hideg szél fújt. Eső esett, de mintha minden szem esőben egy szál tű volna elrejtve, úgy szúrta az embert. Aznap iskolai szünet volt, s mi a konyhaajtóból néztük a veszett időt. Apámtól ismertük az anekdotát a hálóba burkolózott cigányról. Az öcsémnek valószínűleg ez jutott az eszébe, mert kidugta az ujját az ajtón.
– Brr, de hideg van odakinn!
– Ilyen időben jönnek a farkasok! – jegyezte meg a gépfűtőnk, Szabó Jancsi, aki esténként kukoricát morzsolt a konyhában.
– Farkasok – szóltam elszörnyedve. – Igazán jönnek a farkasok?
Apám rám néz, aztán a zsebébe nyúl, s kivesz egy krajcárt.
– Eredj a boltba, és hozz nekem gyújtót!
A bolt a falu közepén volt. Jó távol tőlünk. Éreztem, hogy elhalványodom. Mentem.”
Előző fejezet:
GÁRDONYI GÉZA (1863-1922) Következő fejezet:
Budapesti Református Gimnázium