GÁRDONYI GÉZA (Agárdpuszta, 1863 – Eger, 1922)
Néptanító, újságíró, író. Mindössze négy évig volt tanító, de ez a négy év meghatározta gondolkodását, pedagógiai és írói szemléletét. Nem véletlenül nevezték Gárdonyit a „tanítók tanítójának”.
Gárdonyi távoli őseiről keveset tudunk. Gárdonyi (akkor még Ziegler Géza) nagyapja dunántúli (Sopron, Nemeskér) lakatos mester volt. Fia, Ziegler Sándor /1-2. kép/ Bécsben tanult, gépésztechnikusnak készült, majd itt szerzett gépészmérnöki diplomát. Apja szigorúan nevelte.
1848-ban szenvedélyesen kiállt a szabadságharc mellett. A szabadságharcot támogatva vasgyárát pénzé tette és ezzel is támogatta Kossuthot.
Aktívan rész vett a szabadságharcban, de a fogságot bravúros módon elkerülte. A szabadságharcban kompromittált, nyughatatlan ember iparosként élte le életét.
Gárdonyi Géza büszke volt családja múltjára. Apjáról azt írta, hogy „bizonyára magyarabb volt, mint azok a Zrínyi-mentében kevélykedő címeres főurak, akik magyarul nem is tudtak, a szabadságharc elől külföldre futottak s csak akkor kezdtek visszaszállingózni, mikor a muszkának vezető kellett”. (idézi Nagy Sándor: Gárdonyi Géza élete i.m. 11. p.)
Ziegler Gézának hét testvére volt, de csak ő maradt életben. A család állandó helyváltoztatása rányomta bélyegét iskolai éveire. Óvodába Székesfehérváron járt, az első elemit Budán végezte, majd Sályon folytatta. Mivel édesapja a Sárospatakhoz közel fekvő Jajhalmán gépészkedett, iskoláit Sárospatakon, majd a Budapesti Református Gimnáziumban /3. kép/ folytatta. Itt is érettségizett 1881-ben. Egerben a tanítóképezdében /4. kép/ szerzett oklevelet, majd Karádon, Devecserben, Sárváron volt segédtanító, végül Dabronyban kántortanító. Az írás, az irodalom már tanítókorában foglalkoztatta.
1885-től a győri Hazánk című folyóirat munkatársa volt. Az újságírás mellett itt jelent meg első önálló kötete Álmodozó szerelem címen. Színdarab írással is foglalkozott, de a várt siker elmaradt.
1887-ben Pestre költözött, itt az újságírás mellet beiratkozott a polgáriskolai tanítóképzőbe. Ekkor adta ki a Néptanítók Naptárát (1886-1888), melybe több cikket is írt.
Életének új fordulatot adott, hogy még Devecserben kifejlesztett sakk tudását Pesten sikerrel kamatoztathatta. 1887-ben a pesti sakk kör nemzetközi versenyének győztes lett, s ennek nyomán megbízták a Magyar Sakklap szerkesztésével.
Gárdonyi lassan-lassan ismert újságíró lett, de az igazi siker még messze volt. Rendszeresen publikált a Magyar Hírlapban, a Függetlenségben, az Egyetértésben. Sikerek és kudarcok jellemzik ezeket az éveket.
Visszatért Győrbe, majd 1890-ben és 1891-ben a Szegedi Naplónak valamint az Arad és Vidékének dolgozott.
Írásai folyamatosan jelentek meg az általa kiadott Tanítóbarátban, a Néptanítók Lapjában, /5. kép/ a Magyar Szalonban és az Én Újságom /6. kép/ című gyermeklapban.
Az 1890-es években már országosan ismert újságíró, író volt. Szinte nem volt olyan jelentősebb lap az országban, ahol ne jelentek volna meg írásai. A vallás- és közoktatásügyi miniszter 1895-ben felkérte, hogy legyen a Néptanítók Lapjának munkatársa, de Gárdonyi nem vállalta, mert nem értett egyet a főszerkesztő személyével.
Élete utolsó és jelentős állomása Eger volt.
Édesanyja segítségével, Bródy Sándor tanácsára, 1897-ben Egerben házat építtetett /7. kép/. Döntését nyílván befolyásolta, hogy a tanítóképzőt Egerben végezte.
Az akkor már elismert író-újságíró révbe jutott. Szép háza, nyugodt körülményei kedvezően alakították írói teljesítményeit. Az olvasók szerették írásait, a szerkesztők értékelték munkásságát.
Gyorsan dolgozott és ez közismert volt újságírói körökben. Írásaiban visszatért tanítói élményeihez, így például a Lámpás (1894) című könyvében, mely az Egri csillagok után egyik legismertebb munkája.
1898-ban Egerben írta meg az Egri Csillagokat, amit a Pesti Hírlap 1899 karácsonyán kezdett közölni folytatásokban. Az Egri csillagok a hősiesség, a hazaszeretet regénye. Aligha véletlen, hogy sikere eltörpül Gárdonyi egyéb művei mellett.
Az Egri Csillagok megírásához komoly forráskutatásokat végzett, így munkája több szempontból is hiteles.
Gárdonyi 1922-tavaszától egyre többet betegeskedett és ennek az évnek őszén, október 30-án meghalt. Az egri várba, a Babek-bástyára temették.
