„Voltam Lécfalván, Lisznyában, Kolozsvárt és Barátoson.
Lécfalván nagyon sok szép könyvet olvastam, pl. Nagyapótül: A két gazdag ifjú történetét, Uzoni Margitot, Katalint, a Magyar mese- és mondavilág IV. kötetét, Gyarmati Zsigánétól, B. Büttner Lászlótól, Gaál Mózestól, Jókai Mórtól, Tompa és Petőfi költeményeit, Verne Gyulától.
Az olvasás a legkedvesebb szórakozásom. Ilyenkor úgy beleélem magam, hogy amikor hozzám szólnak, mintegy álomból ébrednék fel. Lécfalván a kert legelhanyagoltabb részén egy vadkörtefa alatt volt a kedvenc olvasóhelyem. Ott olvastam Magyarország történetét, Magyarország Nagyasszonyai-t, Magyar király mondákat és még több ilyen hasznos könyvet.”
Péter Margó levele. Sepsiszentgyörgy 1926. febr. 4. (Cimbora, 1926. 14. sz.)
„Kedves Nagyapó!
Egész nyáron át tanultam, mert készültem az ötödik gimnázium vizsgájára, de azért maradt időm arra, hogy a meleget a Kükűllőben egy kissé megenyhítsem, mert a rossz nyárhoz mérten eleget fürödtem.
Sokat olvastam oly francia könyveket, melynek egyik oldalán van a francia, a másik oldalon a magyar, így nem kellett a szótárral annyit kínlódnom. Sokat olvastam magyar íróktól is, így Jókaitól olvastam az Új földesurat, mely az elnyomatás éveit festi mesteri tollal és az alakok mesteri megrajzolásával. Három dekameront is olvastam, melyben – igaza volt Mikszáthnak – van ott csirkecsont és arany, mint Jókainénak a szekrényében. Amint olvastam, ez akkor látott napvilágot, amikor Jókai egy évben kevesebbet írt és kiadták addig megjelent összes műveit. Aztán gyönyörködtem a Névtelen vár mindig változatos meseszövésében, melynek azonban politikai háttere is van, mit megtalálunk a Napóleont megbuktatni akaró royalista törekvésekben. Második felében a magyar inzurgensekről elterjedt gúnydalokat és szólásmódokat akarja megcáfolni különböző esetek felhozásával.
Azután elolvastam a Régi jó táblabírákat, Egy az Istent. Régebben elolvastam az Elátkozott család regényét és Mire megvénülünk című gyönyörű regényét az Istentagadó Topándyval s az álszent Szentgyörgyivel… A Véres könyv című regényét is elolvastam, melynek tárgya a keleti háborúból van merítve.
Mikszáthtól olvastam sok elbeszélést, azután a Szent Péter esernyőjét, Beszterce ostromát, Két választás Magyarországon, de kitűnő humorával nem tudtam betelni soha, mert izében magyar. A Vén gazember című műve azt hiszem a legszebb. Azután elolvastam Vas Gerebentől Garasos arisztokrácia és a Jurátus élete című munkát. A nyert könyveket nagy élvevezettel olvastam, de legjobban Öcsike könyve, azaz a "nadselű gondolatok" első sorozata tetszett.”
Beretzky András levele Egrestőről. (Cimbora, 1925. 47. sz.)
„Kedves Nagyapó!
…Jelenleg stilisztikát tanulunk. Minden igyekezetem oda irányul, hogy azt a sok szépet, amit minden egyes órán nyújtanak, értékesítsem, alkalmazzam, a magam hasznára és mások gyönyörködtetésére. Igyekszem minden magyartalanságot kerülni, legyen az mondat szerkesztés, szóképzés vagy ragozás, vagy szóviszonyítás tekintetében. Ha követek is el hibákat, az igazán nem saját hanyagságom következménye. Hiszen nem az anyanyelvem a magyar és környezetem borzasztóan rosszul beszél magyarul: eztet, őtet, fázok és ehhez hasonló hibákkal van telistele beszédük. Azután a rengeteg idegen szó. Legtöbbször a könyvekhez menekülök, Nagyapó könyvei, aztán Gárdonyi Géza, Gyulai Pál művei, ezek valóságos mennyországai olyannak, kik igazi, szép, zengő, tiszta magyarságot, magyar beszédet keres.
Danielis Felicitas levele Nagyváradról. (Cimbora, 1929. 15.sz.)
Elek nagyapó üzeni
„Majos Erzsikének Beregszászra
Sajnálattal írtad, hogy ilyen későn ismerted meg a Cimborát, de annál lelkesebb híve vagy mostan. Azt egyáltalán nem veszem tolakodásnak, hogy már első alkalommal rejtvényt küldesz. Nagy örömmel látom leveledből, hogy igen szereted a könyveket. Van is már 35 kötetből álló könyvtárad, s szeretettel gyűjtöd a Cimbora számait is, hogy a könyvtárad ezzel is szaporodjék. Dicsérlek ezért Erzsike, mert bizonyom mondom, hogy a jó könyv a legjobb barát.”
(Cimbora, 1926. 22. sz.)
„Kálló Vilmának Szilágysomlyóra
Örvendek, hogy tetszik neked a "Mi újság" rovat, s bizonyosan tetszeni fog minden olvasónak, mert csakugyan sok ismeretgyarapító dolog van benne.
Ha apukád meghozatja neked a Cimborában hirdetett hat könyvet, annak igazán örvendhetsz, mert hosszú ideig lesz olvasnivalód, s még évek múlva is újra meg újra olvashatod, mert csupa érdekes könyvek.”
(Cimbora, 1926. 23. sz.)
„Kolozsvári Bandinak Bánffyhunyadra
Annak igen örvendek, hogy szeretsz olvasni, mert, amint már gyakran írtam nektek: a jó könyv a legjobb barát.”
(Cimbora, 1925. 41. sz.)
„Páska Juditnak Hidalmásra
Örömmel látom írásodból, hogy nem komoly betegség szegezett az ágyba. Ha unalmas az életed Hidalmáson, most már bizonyosan nem az, mert megkezdődött a tanulás. Egyébként azt hiszem, Hidalmáson sem volt unalmas az élet, mert aki szeret olvasni és írni, az nem unatkozhat.”
(Cimbora, 1925. 33.sz.)
„Kohn Zsuzskának Nagyváradra
Remélem, hogy a Csudalámpás című mesekönyvemben, amelyet anyukád vett ajándékba, örömet találsz, mert ebben a könyvben a világ legszebb meséit gyűjtöttem össze.”
(Cimbora, 1925. 46. sz.)
Előző fejezet:
Sebők Zsigmond Következő fejezet:
Történelmi olvasókönyv