Első parlamenti hozzászólásáról, az úgynevezett szűzbeszédéről Benedek Elek így számolt be:
„Sorra kerül a költségvetés, a költségvetés során a közoktatásügyi tárca. Az ország mostohagyermeke. Mindenre van pénz, csak a közoktatásra nincs. Itt az ideje, hogy elmondjam szűzbeszédemet. Apponyi példáját követem: ő a Zeneakadémiának szenteli első szavát, én az – ifjúsági irodalomnak. A költségvetésben nyoma sincs az ifjúsági irodalomnak, hogyan is volna, amikor magyar ifjúsági irodalom még nincs is. De éppen, mert nincs – szeretném, ha lenne.
Egy csomó képeskönyvet viszek be a Házba. Csupa idegenből szállított, rossz színes képek, együgyű versikék alatta – vajon ki plántálta át magyar földbe ezeket? A honatyák csodálkozva néznek rám: mit akar ez a fiú? Legjobban csudálkozik az agg Trefort, a közoktatás ügyének minisztere, mindegyre idegesen fordul hátra az államtitkárhoz, a még fiatal Berzeviczy Alberthez. Szinte hallom, mit kérdez tőle: mit akar ez az ember? Hiszen ez nem tartozik a tárcám keretébe. Én meg szép csendesen beszélgetek az ifjúsági irodalomról, amely nincs, s biztatom a kormányt, áldozzon erre is valamit, hogy legyen. Tűzzön ki jutalmat, buzdítsa irodalmunk jeleseit: szálljanak le a gyermekek közé. Idegen lelkű, rossz magyarságú könyvek ne rontsák a magyar gyermekek – magyarságát. Szemelvényeket olvasok fel, hadd lássák, mivel butítják a magyar gyermekeket. A tisztelt képviselő urak gyermekeit is…
A kuruc Thaly Kálmán személyes sértésnek veszi, amikor arról beszélek, hogy a Magyar Tudós Akadémia is tehetne valamit az ifjúsági irodalomért. Haragosan kiált közbe: „Ez nem tartozik az akadémiára!”
„Ha a francia akadémia leereszkedhetik az ifjúsághoz, a magyarnak sem vélnék szégyenére az” – felelek a tüzes kurucnak.
Summa summárum: a szűzbeszédet hagyományos türelemmel hallgatták végig, de a hatás láthatóan vegyes. A Szabadelvű Párt egyik főembere külön fog a folyóson, figyelmeztet, hogy beszédem nem volt – szabadelvű beszéd. Amit én akarok: az irodalomnak állami gyámság alá helyezése. Nem vetted észre, hogy beszéded csak a mérsékelt ellenzéknek tetszett? Magyarázni próbálom, hogy a segítség még nem gyámkodás, de hiába, a főember megmarad amellett, hogy nekik, a szabadelvűeknek, a beszéd nem tetszett.
(Benedek Elek: Édes anyaföldem i.m. 287-288. p.)