„A történelmi változásokat nehezen viselte, az akkor már idős író. Erdély elcsatolása elbizonytalanította, de a hazatérés gondolata már korábban is foglalkoztatta. Kisbaconi házát anyagi körülményeitől függően már korábban is bővítette, rendszeresen haza látogatott, fákat ültetett, földet vásárolt.
A politikai kiábrándultság és a szülőföld nagyfokú szeretete együtt erősítették benne a hazatérés szándékát.
1922-ben visszaköltözött, „visszavonult” kedves szülőfalujába.
Közösségi-társadalmi szemlélete, szülőföldje szeretete azonban nem tette lehetővé a várva várt visszavonulást. Fogadalmát, hogy nem hagyja el többet faluját, hamar megtörik. 1922-ben meghívják és rész vesz a segesvári Petőfi ünnepségen. Itt ismerkedik meg Nyirő Józseffel, Tompa Mihállyal és haláláig jó barátjával, Szentimrei Jenő újságíró-lapszerkesztővel. Ez utóbbi kéri fel a Cimbora szerkesztésére.
A felkérésre így válaszolt:
Kedves öcsém, én már sok jót halottam rólad, sok szép dolgot olvastam tőled, s igazán örvendek, hogy alkalmat adtál a közvetlenebb ismeretségre. A Cimborát még nem láttam, de szívesen írok bele, s nekem mindegy, hol jelenik meg az újság, csak komoly íróemberek csinálják. Ha neked részed, amint látom főrészed van a gyermekújság szerkesztésében, teljesen megnyugtat engem, ifjúi lelkesedéssel szegődöm hozzátok.”
(Idézi Jaki i.m. 60. p.)