A folyóirat fordulópontot jelentett a magyar ifjúsági folyóiratok történetében. A gyermek és ifjúsági irodalmat jól ismerő Szondy György így ír erről:
„Ezernyi-ezer család egész kis gyermek-hadserege hódolt meg Az Én Újságom révén kényszerítés nélkül, önként a magyar szellemiség előtt: a városi lakosságnak az a rétege, amely egy emberöltővel ezelőtt még németül beszélt és olvasott. Számszerű adatokkal nem lehet kimutatni, mekkora volt Az Én Újságom hatása a felnövekvő nemzedékre. Nemcsak azért nem, mert minden példánya kézről-kézre járt a családban, a jó barátok, az osztálytársak között, s az iskolák olvasószobáiban, de azért, mert a kilencvenes évek óta nincs olyan népiskolai olvasókönyv, melyben ne lenne Az Én Újságom régi évfolyamaiban valamilyen vers, mese, történet, elbeszélés, mely a tantervben előírt kötelező olvasmányanyag lett. Azért bizonyos, hogy nincs ma olyan magyar, legyen az öreg vagy fiatal, férfi vagy nő, gazdag vagy szegény, aki ne kapott volna Az Én Újságomból elidegeníthetetlen örökös kincs gyanánt valamit.”
(Idézi Jáki László: Benedek Elek és az ifjúsági folyóirat kiadás i.m. 58. p.)
Előző fejezet:
Apponyi Albert Következő fejezet:
Cimbora