SZÉCHENYI ZSIGMONDDAL 1926-ban ismerkedett meg. A megismerkedésről így számol be mennyasszonyának
„Alig negyedórával a körvadászat megindulása után, a világhírű gróf – akit körülrajongtak az „előkelő” vadászok – otthagyta őket, és oda ballagott a háttérben szerényen meghúzódó huszonhat éves gyakornokhoz.
– Szervusz... – nyújtott neki kezet a gróf. –
– Az eligazításodból láttam, hogy a sok marha között te vagy az egyetlen okos ember, aki ért a vadászathoz…
– Megtisztel gróf úr - felelte édesapám
- Ne szamárkodj, ezzel a gróf úrral meg a magázódásoddal Zsiga vagyok. És téged, hogy hínak? (Széchenyi Zsigmond élete végéig „parasztosan” beszélt”.
– Fekete István…És nagyon megtisztelsz, gróf úr..
– Mondtam, hogy ne szamárkodj…Inkább azt mond meg, hová álljak, ahol szerinted sok vadat fogunk lőni! Ami azért fontos, hogy az afrikai vadászrenomém ne szenvedjen csorbát…nevetett jókedvűen Széchenyi Zsigmond.
Így kezdődődött egész életünkre szóló – és egymást mindig segítő – barátságunk. Édesapám több interjúban elmondta ezt a történetet, amikor feltették neki a kérdést, hogy hol ismerte meg Széchenyi Zsigmondot, és mióta barátok.
Fekete könyveit rendszeresen Széchenyi Zsigmondnak dedikálta. ( )
(Ifj Fekete István i. m. 67. p.)