Bodó Imrével készült interjújában így ír az ember és környezet kapcsolatáról:
„Nem értem az embereket! Hiszen – elvileg – a föld legmagasabb rendű élőlénye és tényleg csodákra is képes. Rövid idő alatt – mindössze hat évtized – amit megéltem, és ez idő alatt óriási változások történtek a világban. Az emberiségnek meg kell tanulnia, hogy ez az élőhely véges, és szükségünk van levegőre, vízre, mert nem lehet helyrehozni mesterségesen tisztítani és visszaállítani valamiféle ökológiát. Sokkal nehezebb és kilátástalanabb a természet, mintsem eredeti állapotának helyrehozatala, odafigyelni, vigyázni rá. A természet olyan pazarló és meggondolatlan, ostoba, rövid távú kizsákmányolása folyik, amin csak felháborodni lehet. Ami pedig a bősi vízilépcsőt illeti: tudós nem vagyok, de azt tudom, hiába védjük madarainkat törvénnyel – mert ugye eszmei értékük van –, ha az élőhelyük megváltozik, nincs az a védelem, amely meg tudná őket menteni. Mert az élőhely drasztikus megváltoztatása tönkreteszi először a növényeket és „lánc” révén az ott élő kisebb állatokat, rovarokat. És aztán az egyre följebb „megy” és a „csúcson” az ember van….Ezt nem látjuk be.
(Fekete Istvánt idézi Bodó Imre i.m. 8. p.)
Előző fejezet:
A Koppányi aga testamentuma Következő fejezet:
Kuriózum