Külön tanulmányt érdemelne, és nem lenne tanulság nélküli Fekete Istvánnak az iskolához való viszonyának elemzése.
A nyitott, mozgékony, bátor gyerek az iskolában zárkózott, visszahúzódó, gátlásos lett. Ennek megfelelően, iskolai teljesítménye is az átlag alatt maradtak.
Egyik életrajzírója így ír erről:
„Egyébként az iskola (ebbe beleértve valamennyit) kétszer nyilatkozott – jóslatszerűen – hol bukdácsoló, hol valamivel jobban tanuló diákjának jövőjéről. Az egyik jóslatot B. igazgató úr közvetítette, aki egyúttal a magyart és a németet is tanította, s néha műfordítói feladatokkal tette próbára tanulói stiláris készségét. Egy ilyen műfordítói „költői verseny” alkalmával Fekete István is felolvasta munkáját, s B. igazgató úr bírálatot mondott róla, nyájasan, szellemesen: „Dicsérete igyekezet! De az az érzésem fiam, hogy magát sem fogják üldözni a Kisfaludy Társaság tagságával…” (Az már a sors iróniája, hogy az írót a Csí című könyvének megjelenése után a Kisfaludy Társaság tagjává választották!)
A másik jóslat V. tanár úrtól származik, aki ugyancsak irodalmat tanított, és az egyik óráján – amikor a képes kifejezéseket boncolgatta – így tette megfoghatóvá a „jó tollú” jelzős szerkezetet: „Közöttetek csak egyvalaki van, kire el lehet mondani, hogy jó tollú, ez a fekete István…”
(Neki lett igaza)
Vattai Papp Ferenc i.m. 79-80.p.
Előző fejezet:
Ifjúság körében Következő fejezet:
A Koppányi aga testamentuma