Hoffmann Rózsa így írt erről 11 évvel ezelőtt:
A koppányi aga testamentuma, a Kele, a Lutra, a Bogáncs, a Tüskevár, a Téli berek, a Vuk, a Hú – hogy csak leggyakrabban forgatottabbakat említsem – közel fél évszázad óta nyújt feledhetetlen, tartalmas és jellemformáló órákat gyermekeinknek, és neveli szórakoztatóan és ifjúságot. Nemigen találni hazánkban embert, aki kijárta iskoláit, és ne találkozott volna a felsorolt művek valamelyik jeles hősével, és ne tanult volna természetszeretet, őszinte szép beszédet, együttérzést, szabadságszeretet, szolidaritást, szeretetteljes humort és hasznos cselekvés iránti vágyat.”
(Hoffmann Rózsa: Fekete István, aki a felnövekvő nemzedék sorát tanítja a csodálatos természet titkainak felfedezésére és szeretetére.. =Ifj Fekete István…i.m. 297. p.)
Előző fejezet:
Herman Ottó Következő fejezet:
Az iskolában zárkózott lett