Az erdővidék legkisebb településének története a XII. századig nyúlik vissza. Eredetileg három település létezett: Sepsibacon, Telegdibacon és Kis-Bacon. A Benedek család őshonos volt a faluban. Benedek István, Elek őse, már az 1770-es évek végén oskolamester volt. Az iskola 1837-ig egy szobából állt a mester lakása mellett.
A falu nagy szülöttje Benedek Elek, akinek szülei szegény parasztemberek voltak. Szülőháza már elpusztult, de még ma is látható a Benedek Elek által 1906-ban épített klasszicista stílusú ház. A feleségéről elnevezett Mari lakot 1969-ben emlékházzá avatták. A házban található Benedek Elek egykori dolgozószobája, íróasztala, mellszobra.
Elek apó így irt szülőfalujáról:
„Kicsiny az én falum, legkisebb az egész vidéken, s a legszebb. Gyerekkoromban alig 600 lakója volt, s ennek is felerészt az én nemzetségem tevé…
…Az én falum szinte félve húzódik meg Barót patak jobb s bal partján, igen szűk völgyecskében. Nemcsak a falu kicsiny, de a neve is: Kisbacon.
Nem csuda, hogy völgyecskében húzódott meg, ugyebár? Olyan emelkedő, lankás hegyoldalra tolta-tologatta idők során a szaporodás. Észak-kelet felé szelíden emelkedő hegyek karimázzák, s ha nyugati oldalra is vet még egy kis hegyet a Világteremtő, tökéletes volna képrámája, és teljesebb a nép nyugodalma: nem háborítaná a nyugati szél, mely civilizációval fagyos szeleket is röpít szárnyain. Ennek a szélnek német szél a neve. Nyílván sűrű oka volt őseinknek, hogy ennek nevezzék.”
(Benedek Elek: Édes anyaföldem. i.m. 17-18. p.)
Előző fejezet:
Benedek Elek (1859-1929) Következő fejezet:
Mesevilág