Benedek Elek a gyermek és ifjúsági irodalom kiemelkedő képviselője. A köztudatban meseíróként él, kevesen tudják, hogy oktatáspolitikus és tankönyvíró is volt. Önállóan és társszerzőkkel írt népiskolai tankönyvein kívül írásait, verseit, meséit, elbeszéléseit szinte minden népiskolai tankönyvben megtaláljuk.
Kisbaconi /2-3. kép/ szegény székely családból származott, itt szívta magába a nép szeretetét, itt határozta el a nép szolgálatát, s itt ismerte meg azt a gazdag monda és mesevilágot, mely meghatározta további életét.
Nyolcéves volt, amikor a székelyudvarhelyi református kollégiumba került (4. kép).
Már kollégiumi tanulmányai idején pályadíjat nyert népköltészeti anyag gyűjtésével.
A Budapesti egyetem magyar-német szakán tanult, de diplomát nem szerzett.
Ekkor került kapcsolatba Gyulai Pállal, Arany Lászlóval, akik felkérték az Orbán Balázs által gyűjtött székely népballadák átírására.
1881-től újságíró. Elsősorban humoros tárcákat, novellákat írt, legtöbbször álnéven.
1881 és 1885 között a Budapesti Hírlap munkatársa, majd az Ország Világ segédszerkesztője. 1887 és 1892 között országgyűlési képviselő. Első beszédében az ifjúsági irodalommal foglalkozott.
1892 és 1902 között a Nemzeti Iskola társszerkesztője.
Közben Sebők Zsigmonddal szerkeszti a Jó Pajtást, majd az Én Újságomat.
Apponyi, aki már korábban felfigyelt Benedekre, felkérte a Néptanítók Lapjá nak (6. kép) szerkesztésére. A felkérést elvállalta, de Apponyi távozása után előre elhatározott szándéka alapján lemondott a lap szerkesztéséről.
A következő években az ifjúsági lapok szerkesztése, /Jó Pajtás, Az Én Újságom/ (5. kép) és más irodalmi munkássága állt tevékenysége középpontjában. Ebben az időben írta meg a Történelmi olvasókönyv című tankönyvét is (8-9-10. kép).
A Tanácsköztársaság bukása, majd Trianon után egy barátjánál Móricz tanyán élt. Érdekes, értékes történeti dokumentum, hogy Apponyi meglátogatta régi barátját Móricz tanyán.
1922-ben szülőfalujába Kisbaconba költözött. Tervei szerint „visszavonul” a közélettől, de rövidesen az erdélyi irodalmi élet egyik vezéralakja lett.
1922-től haláláig szerkesztője a Cimbora (7. kép) című ifjúsági lapnak.
Szerkesztői levelei különleges színfoltot jelentenek az ifjúsági folyóiratok történetében.
1929-ben bekövetkezett haláláról fia Marcell számolt be.
