Mester Györgyi novellái

Visszavágó

Nagyon készült a nyaralásra. Kéthetes szabadságát ugyanott akarta eltölteni, ahol tavaly, a vállalat tóparti üdülőjében. Jól érezte magát, kivéve azt a nüansznyi kellemetlenséget, hogy zavarták az éjszakai pihenését.

Az idén is számított rá, de igazából nem akart rákészülni. Úgy gondolta, meg tudja oldani a problémát.

Az első három éjszakán nem is volt semmi gond, a negyediken azonban a jól ismert neszek megjelentek. Olyan kiszolgáltatottnak érezte magát. Itt van ő, a negyvenes nő, egyedül egy üdülői szobában, és zaklatják, zavarják az éjszakai nyugalmát. Akarnak tőle valamit. Hogy mit, persze azt is tudta, ezért ennek megfelelően alakította a stratégiáját.

Amikor meghallotta a fülének ismerős zajokat, még éberebben figyelt az éjszaka sötétjébe. Szemét jól kinyitotta, mereven feküdt. Pőre testrészeit, karját, lábát, direkt a takarón kívül helyezte. Szinte felkínálta, kellette magát.

A levegő mozgásából érezte, hogy közelednek hozzá. A neszek ekkor felhangosodtak, erőteljesen, fenyegetően, és amikor egy pillanatra elültek……keményen odacsapott.

Na, te se fogsz itt nekem egész éjszaka zümmögni, és reggelre agyoncsipkedni, adta szúnyogja! – mondta fennhangon, majd miután zsebkendőjével letörölte a maradványokat, oldalára fordult, és édesdeden elaludt.