Anyám imádott a konyhában tenni-venni. Kipróbált minden új receptet, sőt, néhanapján maga is kreált szokatlan ízesítésű, de gusztusos kinézetű húsos, zöldséges ételeket, süteményeket, italokat.
A kökényvodka ötlete onnan eredt, hogy egyik barátnője elújságolta, somot szedtek az erdőn, amiből - alkoholban történő áztatás, sziruppal való édesítés után -, isteni vörös likőrt készített. Anyám engem is rávett, menjünk ki az erdőszélre, szüreteljünk egy kis érett kökényt, mert ő meg sajátkészítésű, kékszínű vodkával szeretné meglepni a karácsonyi vendégeket.
Vagy egy kilót szedtünk a már dércsípte, fanyar, vadon termő gyümölcsből, amit aztán anyám - kellő előkészítés után - egy nagyobb befőttesüvegben, vodkával felöntve, ázni hagyott a kamra legfelső polcán, az üres üvegek mögött. Még az elején, szinte naponta nézegette az alakuló likőrkülönlegességet, és kicsit csalódottan tudósított arról, hogy a gyümölcs héja ugyan sötétkék, de a folyadék mégis piros színűvé vált, ami azt sejtette, a várva várt kék itóka nem fog összejönni. Aztán el is feledkeztünk az egészről, érlelődjön csak a jóízű piros nedű, karácsonyig van még ideje.
Egy nap, amikor edzésből hazaérkeztem, nagy szomjúságom azonnal a hűtőszekrényhez hajtott. Kinyitva, valami innivalót kerestem, amikor meglepődve vettem észre a befőttesüveget, tele a szép, piros színű folyadékkal. Úgy látszik, anya behűti a különleges likőrvodkát, talán illusztris vendéget vár - csak erre tudtam gondolni.
Tizenhárom éves, sportos kamasz voltam, távol állt tőlem még az ivás gondolata is. Arra viszont határozottan emlékszem, hogy egyszer már rákérdeztem a bátyámtól, miért nyúlnak azonnal a pohár után a fiúk, ha valami összejövetelük van? Ő akkor ezt azzal magyarázta, hogy az ital szebbé varázsolja számukra a világot, rózsaszínben látnak mindent, könnyűnek, szinte lebegőnek érződik a test, felszabadul a lélek, elfelejtkeznek a gondjaikról, jókedvük támad, oldottabb lesz a hangulat, vagyis mindezt összegezve, betölti egész lényüket a mámor.
Egy hirtelen ötlettől vezérelve, előkerestem egy apró poharat, és három-négy evőkanálnyit merítettem a bíborszínű folyadékból. Ugyanannyi vizet vissza is töltöttem az üvegbe, így nem látszott, hogy hiányozna belőle. Aztán kicsit habozva, beledugtam a nyelvem hegyét az italba, majd felbátorodva, egy hajtásra mind kiittam. Kicsit édes volt, kicsit fanyar, kicsit keserű, de egyáltalában nem csípte a torkomat, amit annak tudtam be, hogy hallottam már róla, a vodka nem igazán erős alkoholfajta. A poharat természetesen gyorsan elmostam, és gondosan el is törölgettem, nehogy nyoma maradjon a kóstolónak.
Bementem a nappalinkba, és kényelmesen elhelyezkedtem a kanapén. Míg vártam, hogy hasson a mágikus ital, bekapcsoltam a tévét. Épp egy kabaréjelenetet adtak.
Ahogy elképzeltem, hamarosan légiesen könnyűnek éreztem magam, gondjaim ugyan akkoriban még nem voltak, de ha lettek volna, bizonyára megszűnnek, az isteni nedű hatására. Felszabadultnak éreztem magam, különösen, ha arra gondoltam, milyen furfangosan és körültekintően sikerült megcsapolnom anyám - mondhatni titkos recept alapján készült - vodkaspecialitását. Ettől aztán egyszeriben nevethetnékem támadt, bár közben a tévében is, egy valóban nagyon mulatságos jelenetet adtak. Hát ez az igazi mámor! Most végre én is átélhettem ezt a nagyszerű érzést a maga valóságában!
Még hangosan kacarásztam, amikor hazaérkező anyám a csukott ajtón át beköszönt. Szia, megjöttem! Hallom, jókedved van! Minek örülsz annyira, megtudhatom? Á, semmi különös, csak egy jópofa kabaréjelenet megy a tévében - feleltem. Igyekeztem visszafogni magamat, mert még teljesen „feldobott” állapotban voltam, féltem, anyám észreveszi szokatlan oldottságomat.
Épp az állandó vigyorba szaladó vonásaimat próbáltam féken tartani, amikor anyám belépett a nappaliba, egyik kezében a vérszínű nedűvel teli üveggel, a másikban egy jókora vizespohárral. Nem vagy szomjas? A szomszéd néni reggel megajándékozott ezzel a sajátkészítésű csipkebogyószörppel. Azt mondja nagyon egészséges, sok vitamin van benne, kicsit édes, kicsit fanyar, kicsit keserű, de egy sportolónak valószínűleg jót tesz. Na, megkóstolod?
Egyet csuklottam, majd csak annyit sikerült kinyögnöm: Köszönöm, majd kicsit később, biztosan feldobódom tőle…