Az egész egy aprósággal kezdődött.
Buszon ült, csomagokkal megrakodva, amikor a sofőr hirtelen fékezett. Ő előrelódult, és hogy le ne csússzon az ülésről, reflexszerűen kitámasztott a kezével. Egy körme bánta. A legszebb, a gyűrűsujján, berepedt. Ha ez a körme letörik, mind a kilencet utána kell vágni, tövig.
Pedig épp azon a délelőttön járt a manikűrösnél, este ugyanis „jelenése” lesz. Osztálytalálkozó. Tíz éve nem látták egymást. Azt akarta, hogy a kinézete tökéletes legyen. Jó frizura, divatos ruha, ápolt kéz. Már előre elképzelte, hosszú, lakkozott körmű ujján milyen jól fog mutatni a tizenötödik házassági évfordulóra ajándékba kapott, drága gyűrű.
Elhatározta, aznap már semmi meggondolatlan, hirtelen mozdulatot nem tesz, történjen bármi. Közben megérkeztek, és ő is elkezdett nyomakodni a többi leszállóval együtt. Már a megállóban állt, amikor a tömött szatyrok egyikének leszakadt a füle. Nem kapott utána, hiszen megígérte magának, hogy többé semmilyen, meggondolatlan mozdulat.
A csomag a betonhoz koccant, és ő elszörnyedve látta, hogy a paradicsomlé üvege darabokra tört, a piros lé összekente a krumplit, átáztatta a liszteszacskót, és alighanem erre a sorsra jut a cukor is. Lekuporodva szedegetni kezdte az üvegdarabokat. Látszólag az utolsót dobta a közeli szemetesbe, amikor érezte, megvágta az ujját. A gyűrűsujját. A gyorsan kibuggyanó vérerecskére papírzsebkendőt szorított. Kezdeti bosszúsága, lassan igazi haraggá érlelődött.
Még ez is! Most majd még ragtapaszt is „ölthet” a kisestélyihez!
Mérgelődve, morgolódva bandukolt, kezét lehúzta a két súlyos szatyor. Odaért a lámpa nélküli kereszteződéshez, s amíg várta, hogy a járművek elhaladjanak, lenézett a csomagjaira. Ekkor vette csak észre, hogy a világosbarna színű nadrágján, tenyérnyi piros folt éktelenkedik. Egészen elszörnyedt! Ennyi vére elfolyt volna?! Kisvártatva rájött, hogy nem fog elvérezni, de egy üvegdarab mégis maradhatott a szatyor alján, az kimetszette a műanyagot, és a maradék paradicsomlé ráfolyt a nadrágja szárára. Ez se fog kijönni többet – gondolta. Az esti jó hangulatot, sikerült kellően megalapoznom!
Míg a folton morfondírozott, észre sem vette, hogy lelépett az úttestről, és egy sebesen haladó kamion huzata lesodorta fejéről az új kalapot. A következő teherautó át is ment rajta. A sáros kalapot rácsapta a szatyorból kidudorodó káposztafejre. Jó helyen lesz az már hazáig.
A lakásra érkezvén, már csak arra gondolt, hogy mielőbb megszabaduljon a szatyroktól. Úgysem maradt bennük semmi törékeny, így hát hanyagul ledöntötte mindkettőt a földre. A paradicsomosból azonnal kigurult egy fürt szőlő.
Most már inkább csak a berepedt körmére, és a vérző ujjára gondolt. Egy mozdulattal letépte az átvérzett papírzsebkendőt és megfordult, hogy a szemetesbe dobja. Ezzel nem is lett volna semmi baj, de amint visszafordult, a széttaposott szőlőszemeken megcsúszott, és hanyatt esett. A hideg konyhakövön fekve érezte, hogy a bokája kificamodott, de mégis inkább a körmét vizslatta, ami úgy látszik, megadta magát, és tőből letört.
Az osztálytalálkozón a távolmaradásáról, barátnője a következőket közölte a jelenlévőkkel: Júlia nem tudott eljönni, mert berepedt a körme…