A születésem körül, ami szokásosan történt, még nem volt semmi hiba…
Kétségeim valamivel később támadtak, amikor kamaszodván, egyre inkább foglalkoztatni kezdett a külsőm. Kerek voltam ugyan, szabályosan, szépen, ami nálunk igen csak tetszetős forma, én azonban úgy véltem, különleges egyéniség vagyok, akinek ki kellene tűnnie a többiek közül. Zavart a tudat, hogy piros alapszínem túlzottam kövérít, gömbölydeddé tesz, s fekete pöttyeim is csak enyhítettek a helyzeten, nem adtak valós megoldást a problémára. Sokáig áhítoztam az oválisabb, slankabb testalkat után, aztán valahogy mégis elálltam a változtatástól.
Szerencsére, mert így is akadt egy különleges hódolóm, aki nekem is nagyon tetszett. Kiváltképp azért akadt meg rajta a szemem, mivel vágyaimnak megfelelően karcsúbb volt, mint a mi köreinkben szokás, hosszúkás alakú, elegáns, aki még hétköznap is fekete frakkot, és a fején kackiásan kiálló csápot viselt. Olyan kinézetű volt, amilyenről mindig is álmodtam. A gyakori együttlétek azonban ráébresztettek, választottam még sem a mi fajtánkból való, s a jóakaróim is figyelmeztettek az esetleges következményekre. Gondolj csak az utódokra - mondták. Lehetséges, mivel más nemzetségből való, esetleg fekete alapon, piros pettyes leszármazottaitok lennének. Ezen komolyan elgondolkodtam, s a levont következtetés szakításhoz vezetett. Útjaink végleg elváltak. Na, ennyit a hiúságról.
Éldegéltem hát, mint bárki más, de egyre nehezebb körülmények között. Mindennapi betevő falatom egyre fogyatkozott, furcsa, rossz szagú levegő kezdett terjengeni az étkezőhelyem környékén. A világ dolgaiban jártasabb, idősebb egyedeink ezt úgy magyarázták, amit akkor még nem is értettem, hogy állítólag valamiféle „permetezőszerek” váltották fel az én, addig táplálkozásként űzött, hasznos tevékenységemet, eltüntetvén helyettem a levéltetveket.
Tavaszodván, s a nyár végén, a fényes, átlátszó síkos felületeken föl-le mászkálva szoktunk társaságban időzni, élveztük a jó levegőt, s számoltunk azzal, ha hűvösödik, bebújunk a szűk kis nyílásokon, s belülről, a melegből nézegetjük az odakinn fokozatosan hűlő világot.
Nagy megdöbbenésünkre azonban egyszer csak ennek is vége szakadt, mert az állítólag „műanyag ablakkeretnek” nevezett valamik, olyan szorosan összezárultak, hogy végleg elvágták előlünk a melegedés lehetőségét.
Mivel közben idősebb lettem, jobban megértem a világot, s most csak annak örülök, hogy megmaradtam a piros alapon fekete pöttyös változatnál, mivel ebben a korban a piros már fiatalít…
Előző fejezet:
M. G. hajléktalan emlékére - Isten madárkája Következő fejezet:
Kéz a kézben