És már nem ez volt az első eset…
Pár héttel ezelőtt, idős édesanyám megkért, ugyan pucolnám meg az ablakait, mivel kiújuló reumás panaszai miatt, képtelen lenne azokat maga lemosni. Igaz, ami igaz, nem siettem el a dolgot, de három héttel később odáig jutottam, hogy vásároltam egy flakon ablaktisztítót, és - négy nappal később - azzal a feltett szándékkal mentem el anyámhoz, hogy nekiveselkedem az ablakmosásnak. Ha meg kell lennie, hát legyen meg! Majd szétvetett azonban a méreg, amikor anyám azzal fogadott, nézzem csak meg, hogy ragyognak még most is az ablakai, mivel azokat te, a húgom, egy hete gyönyörűen megpucoltad. Mi tagadás, a kilátás olyan háborítatlan volt, mintha nem is lett volna üveg a keretben.
Egy másik alkalommal szintén sikerült kiborítanod.
Családi körben ünnepeltünk - már nem is emlékszem, a Te vagy az anyánk névnapját ültük meg?! -, amikor a férjem szóba hozta, lejárta a lábát, hogy megszerezzen egy szőlészeti-borászati szakkönyvet, valami fekete - vagy fehér?! - szőlő termesztésével kapcsolatosat. Akkor gondoltam is rá, hogy majd utána nézek, de aztán valahogy kiment a fejemből. A születésnapja közeledett, amikor ráeszméltem, ennél a könyvnél jobb ajándékot ki sem találhatnék. Beugrottam az egyik könyvesboltba, ahol azonban azt mondták, egy hónapja elfogyott, és még sajnálkoztak is, miért nem kerestem korábban, akkoriban el voltak belőle látva rendesen. A férjem születésnapjára így megint egy trikót vettem, bár ő az ingeket jobban kedveli. A méreg akkor fogott el, amikor te meg előhúztad a keresett könyvet, és ettől a sógoroddal madarat lehetett volna fogatni.
Arról meg ne is beszéljünk, mert mindig felszalad bennem a pumpa, amikor a ballagási öltözettel kapcsolatos cirkuszra gondolok.
Érettségi előtt álló lányunk - a te keresztlányod - egy szokásos családi összejövetelen megemlítette, hogy a ballagáson feketepöttyös fehér blúzt szeretne viselni, apró fekete csokornyakkendővel. Még hozzátette, hogy úgy tudja, nem könnyű a blúzhoz jutni, a többi szülő is csak nagy nehézségek árán tudta beszerezni. Bevallom, mivel akkor még volt egy hónap a ballagásig, nem tűztem azonnal napirendre a dolgot, de azért még jókor, egy héttel a ballagás előtt eszembe jutott, és elkezdtem keresni az üzletekben. Egy ismertebb áruházba mentem, úgy gondoltam, ott bizonyára mindenből nagyobb a választék. Megint potyára fárasztottam magam, mert a blúzból nem volt, bár mondták, hogy két hete még tömve voltak vele a polcok. Gondoltam, megmondom a lányomnak, hogy nagyon sajnálom, én meg akartam neki venni, de hát nem lehetett kapni. S ekkor álltál te elő a blúzzal, hogy a biztosíték kedvéért, te már két hete megvetted, mert úgyis szerettél volna valami ajándékot adni a ballagására.
Ami meg aztán mindennek a teteje, hogy te még engem se kímélsz.
Testvérek lévén, természetesen ismerted a sminkelési szokásaimat, de azért azt nem gondoltam volna, hogy képes vagy még ebbe is beleavatkozni. Már fogyóban volt a legtöbbet és legszívesebben használt rúzsom - külföldi, drága márka -, amikor éppen kapóra jött a párizsi kiküldetés. A napidíjam nem volt sok, s komolyan el kellett gondolkodnom azon, hogyan fogom beosztani. Vagy megveszem a rúzst, és akkor a többieknek csak egy-egy szelet csokoládéra futja, vagy nem veszem meg, és akkor - bár megvehetem a férjemnek az inget, a lányomnak az annyira áhított CD-t -, igencsak pocsékul fogom érezni magam rosszul sminkelten, színtelenül, és még az életkedvem is elszáll. Nem volt tehát indokolatlan, amikor ilyen dilemmák közepette, a repülőtéren a kelleténél morcosabban búcsúztam a szeretteimtől.
És ekkor álltál elő te, mosolygó arccal, és suttyomban a kezembe nyomtad az áhított rúzst.
Agyamra mész!
Előző fejezet:
A Vágy és a Szenvedély Következő fejezet:
Alázattal