Apa és fia, mind a ketten vadászpilóták voltak. Az apa már gyermekkorában elhatározta, egyszer felszáll a magas égbe, repülni fog, és ő lesz a legbátrabb katona. Erős akaratával ki is harcolta, hogy így legyen. A fiúnak már könnyebb volt. Ott állt előtte a példa, az apja példája, hogy igen, így is lehet, megvalósítani a legszebb álmot, csak akarni kell, de azt nagyon. Apja biztatta, és ő gyorsan és jól tanult. Bátor is volt, sőt, inkább merész. A legjobbak között tartották számon. Számos dicséretet kapott, elismerték a szakmában. Apja is nagyon büszke volt rá, …….amíg élt. Mert korán ment el, alig töltötte be az ötvenet. Korán és váratlanul. Mint minden vadászpilótának, neki is részt kellett vennie az évenkénti orvosi szűrő vizsgálatokon. Hogy alkalmas-e még, fizikailag és lelkileg a repülésre. Merthogy az nem játék. Ő nem is vette annak, az élet játszott vele, és a halál nyert. Egy, a szűrésen még ki nem mutatott, de fél év után már műthetetlen agydaganat vitte el.
A fiút rettenetesen megviselte. Nem csak apját veszítette el, de a példaképét is, és valahogy a hitét abban, hogy ha derék ember vagy, szépen és okosan élsz, hasznos dolgokat cselekszel, a sors melléd áll. Lám, sikerült mindkettejüknek a vágyukat valóra váltani, pilóták lettek, de. Csak az a „de” ne lett volna ott.
A fiú csinálta tovább a dolgát. Végül is, akinek családja van, két kisgyereket nevel, annak tartania kell magát. Túltenni magát a családi tragédián is, hiszen az élet megy tovább. Apja halála óta azonban jobban féltették. Ki nem mondottan, a betegségtől, hiszen a hajlam örökletes is lehet. Anyja jobban aggódott, vagy csak láthatóbban, a felesége állandóan biztatta. Ő nem az apja, ő más. A család más ágától is örökölt géneket, talán erősebbeket, az anyja famíliájából. Hát ne féljen, félelemben nem lehet élni.
Boldogok voltak, a gyerekek is szépen cseperedtek. Felépült a házuk, a saját kert zöldjének látványa felüdítette mindenkor. Utaztak, sokfelé a világban. Repülővel is. A gyerekek nem féltek, tudták, apjuk is hasonló, nagy gépet vezet. Nem kell félni, a pilóták mind erős, okos emberek, jól felkészültek minden eshetőségre.
A harmadik gyermeket várták, aki végre kisfiúnak ígérkezett, amikor felszállás közben leállt az egyik motor. Katapultált, megúszta.
Anyja intő jelet látott benne. Már lassan negyven vagy, eleget kockáztattál, válts pályát. A minisztériumban van ismeretséged, használd ki, ott elkel egy jó szakember. Te az elméletben is kiváló vagy. Esetleg menj át a civil szférába, vállalkozz. Ne kísértsd az istent!
Megmosolyogta az anyját. Szilárdan hitt abban, hogy ő a katonai pályáról, és persze nem a minisztériumból, hanem a felszállópályáról vonul nyugdíjba. Majd, egyszer, ha már tényleg elege lett belőle, ha megunta. De titkon tudta, sohasem fogja megunni. Csinálja, amíg bírja fizikummal.
A kisfiú már óvodássá cseperedett, a lányok egyike megkezdte a középiskolát. Egy este, szolgálat után, nem ment haza. A felesége először csak bosszankodott, hogy miért nem telefonált, akkor a sütőben hagyta volna a vacsorát, így meg összelottyadt, ki lehet dobni. Majd megtanulja a rendet, ha vajaskenyeret kap vacsorára!
Az asszonyra az anyósa telefonált rá. Valami baj történhetett. A hírekben bemondták, baleset történt a honvédségnél, a vadászrepülők gyakorlatozásán. Nevet nem mondtak, talán a férjednek is emiatt kellett ott maradni. Ilyenkor azonnal megindul a vizsgálat, vajon műszaki hiba okozta-e a tragédiát. Ne nyugtalankodj…
Amikor a férje anyját legközelebb látta, abban az autóban ült, ami értük jött a honvédségtől. A gyerekeket sebtiben átküldte a szomszédba, aztán beült mellé a kocsiba, és szótlanul karolta, amíg a hivatali autó meg nem állt a parancsnokság épülete előtt.
Nem tudták olyan kíméletesen közölni a hírt, hogy az anyósa el ne ájuljon. Gyakorlórepülés közben, a férje gépén az egyik alapvető fontosságú műszer elállítódott. Ennek a műszernek a nevét már sokszor hallotta ő is, de sohasem tudta megjegyezni, pedig a férje hányszor próbálta neki elmagyarázni. Hasztalan, benne nem volt meg a kellő érdeklődés. Neki elég volt a repülésről annyit tudni, hogy vadászpilótához ment feleségül.
Gondolatait igyekezett visszakormányozni a jelenbe. Egy-egy szó el is jutott a tudatáig, mármint, hogy az a bizonyos műszer repülés közben elállítódott, vagy talán figyelmetlenül ellenőrizték a felszállás előtt, és az volt az oka, hogy a férje, aki egyébként az egyik leggyakorlottabb pilóta volt, túl magasra emelkedett a géppel. Ott aztán, a felhők felett, további műszaki hiba jelentkezett, végül a gép kigyulladt. Katapultálni nem volt mód, és semmi másra.
Ekkor, ki tudja miért, Ikarosz története jutott az eszébe: a bátor ifjú, apját követve, mind magasabbra szállt, mígnem túl közel került a Naphoz, a szárnyai leoldódtak, és őt elnyelte a mélység. Van egy fia. A kisfiú legkedvesebb játéka a repülő……..
Előző fejezet:
A Nagyfenekű, a Nyájas és a Morcos Következő fejezet:
A puding próbája