„Ebben a faluban a Móricz-család külsőleg a legalsó szintre süllyedt. Tulajdonképpen a falu proletárjai közé tartoztak, a nagygazdarokonok is tökéletesen cserben hagyták, szinte megtagadták őket, tehát minden amellett szólt, hogy elmerüljenek a falusi szegénységben. Az elmerülés azonban egy pillanatra se következett be. Amikor a legnagyobb szegénység szorongatta is őket, akkor is szigetként tartották fenn magukat a parasztság és a szegénység ostromló hullámai között. Nemcsak a falu szegényeivel, hanem a gőgös nagygazdákkal szemben is megtartották úri különállásukat és a gyerekeket sem engedték elkeveredni a falusiakkal. Csak a falu értelmisége volt a barátjuk és pártfogójuk, s amikor már végképpen megszorultak, akkor a paplány anya úriasan felöltözött és úgy ment a jegyzőhöz, vagy a paphoz, hogy a család valamilyen baján segítsen. És a segítség mindig be is következett.”
Móricz Zsigmond ébresztése. Emlékkönyv. szerk. Darvas József.
Budapest, Sarló, 1945. p. 19-20.
Előző fejezet:
Debreceni Kollégium Következő fejezet:
A Légy jó mindhalálig illusztrációi