Tamási 1954. március 15-én az éppen enyhülő politikai légkörben Kossuth-díjat kapott Szabó Pál, Rideg Sándor, Kuczka Péter társaságában.
Ebből az alkalomból Tamási a Magyar Nemzetben nyilatkozott. A nyilatkozat jól tükrözi Tamási elhatárolódását a napi politikától.
Érdekes, s aligha véletlen, hogy Tamási a Kossuth-díj összegét azonnal szétosztotta.
„Néhány évi szünet után, nemrégiben két könyvem jelent meg. Regényes életrajzomnak első kötete az egyik, a másik pedig egy, az ifjúságnak szóló történelmi regény. Ez a két könyv terelte rám a kormányzat értékelő figyelmét. A kitüntetés azonban, amely e két könyv örvendetes megbecsülése útján érte személyemet, nem csak egyéni vonatkozása miatt érdekes számomra. Hanem értékes elsősorban azért, mert úgy hiszem egy nagyon fontos általános törekvésnek szól. Nevezetesen annak a törekvésnek, hogy az irodalomban megteremtsük a nemzeti egységet, amelyben a nép szolgálatában álló tehetség és haladó eszme egyesülni tud.
Ahogy a kormányzat csak a néptől kaphatja az eredményeket hozó gyakorlati hatalmat, az író is csak a maga népéből merítheti azt a lelki hatalmat, mellyel utat, biztatást és reményt mutat a jövő felé. Mindnyájan a népért vagyunk hát, élő és felelős eszköz arra, hogy a nép egészséges és virágzó nemzet gyanánt vehessen részt abban a küzdelemben, amelyet a békés jelenért és szebb jövendőért vívnak ma a világ haladó erői. Így gondolván, a kormányzat kitüntető figyelmét is végső soron annak a közösségnek köszönhetem, amelynek a boldogulásán szívből munkálkodunk. Vagyis a magyar népnek.”
(Idézi Sipos Lajos i.m. 169. p.)