Török Sándor így emlékezik vissza apja elbocsátására:
”Apám itt jegyző. A falu lakói székelyek és főként szászok, talán valami kevesen románok. Két-három hetes vagyok, amikor elkövetkezik a március tizenötödikei ünnep. Apám ki akarja tűzetni a községházára a nemzeti lobogót. A szász pap, Knall nevű, ezt ellenzi. Apám egyre inkább ragaszkodik hozzá. A szász pap fenyegeti. Apám kitűzi a zászlót. A pap feltüzeli a népeit, megostromolják a községházát s a jegyzőlakot. Belőnek az ablakon. Apám vissza. A családi történetekből tudom, anyám mosóteknőt borított a bölcsőm fölé. Kacáról a járási székhelyről kijönnek a csendőrök, az ütközetnek vége. S apámat a fölöttes közigazgatási hatóság felfüggeszti állásából, mert „tapintatlan viselkedésével felingerelte a száz nemzetiségieket”. Mindez 1904-ben Nagy-Magyarországon.”
(Török Sándor: Egy kis keret szerettem volna… i.m. 169-170. p.)
Előző fejezet:
Török Sándor (1904-1985) Következő fejezet:
Család és iskola