Édesanyja eleinte csak kis háztartásával, a gyerekek gondozásával törődött, akik közül – a még kiskorukban elhaltakat is beszámítva – Móra Ferenc tizedik volt a családban. Volt tehát jócskán gondja, baja Panna asszonynak. Anyagi helyzetük azonban annyira megrendült, hogy az édesanyának is pénzkeresés után kellett néznie. Kenyérsütögető asszony lett. Nemcsak a sajátjaira süt-főz ezentúl, hanem dagasztja és süti a kenyeret másoknak is, és a piacon árulja. Hosszú évek után így emlékezik rá írófia: „Az én szegény szülém…harminc éves korára már megőszült, elhervadt, és úgy maradt, mint a szedett szőlő… életében nem volt pihenőnapja és egy piros pántlikányi öröme… A mosóteknőben repedezetek ki az ujjai, és a kenyérsütő kemence füstje, korma, ki-kicsapodó lángja marta szét az arcát.”
(Forrás: Balázs Mihály i.m.)