A középiskolai tanulók tanórán kívüli önművelésének évszázados hagyományai vannak hazánkban. Céljuk a XVIII. században elsősorban a magyar nyelv ápolása, művelése volt. Később e cél módosult, bővült. A tagság, a részvétel önkéntes volt, feltételeit a tanulók maguk szabták meg. Az önképzőkör célja, jellege a tanulók érdeklődésének megfelelően alakult. A XIX. század közepétől az önképzőkörök már elválaszthatatlanok voltak a középiskoláktól. A részvételt és a működést az egyes iskolák eltérően szabályozták. Jelentőségüket mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy számos írónk, költőnk „pályafutása” az önképzőkörökben kezdődött.
Előző fejezet:
Móra Ferenc a muzeológus Következő fejezet:
Pesti egyetem