Móra Ferenc az országosan ismert író kiválóan látta el „múzeumőri”, majd igazgatói funkcióját. Életrajzírója elismeréssel írta róla, hogy amit csinált, azt mindenképpen a legjobban csinálta. Móra Tömörkényt „gazdájának” nevezte, aki örömmel vitte magával különböző ásatásokhoz. Móra felfedezte a „föld alatti” Magyarországot. Kőedényeket, csontokat, ékszereket, kardokat, nyílhegyeket. A kiváló muzeológushoz közel állt a növénytan is. Írásaiban 383 különböző növény neve található és 136 tudományos és 247 olyan magyar elnevezés, amelyek a föld népétől kaptak különböző elnevezést. Ezeket írásaiban is felhasználta.
Igazgató korában a páratlan értékű vitrinekben elhelyezett leletekhez magyarázó jegyzeteket készített. Ez lehetővé tetette, hogy az egyszerűbb látogatók is megértsék egye-egy lelet múltját, felfogják annak valódi értékét.
Móra személyiségének köszönhetően sajátos kapcsolat alakult ki az egyszerű emberek és a múzeum között. „Véreim” - ahogy Móra a parasztokat nevezte - gyakran hoztak ásás, szántás közben talált értékes leleteket.