A település története a XIII. századig nyúlik vissza. A betelepült kunok alapították a mai várostól északkeletre. A település gyorsan fejlődött, ezt bizonyítja, hogy Félegyháza nevét több térkép és dokumentum is megemlíti.
Fejlődését a török megszállás törte derékba. 1526 szeptemberében Ibrahim nagyvezír katonái dúlták fel a települést.
Jelentős változást jelentettek több mint 200 év után a Jászfényszaruból és Üllésből érkező telepesek. Az 1743-ban Félegyházaként nyilvántartott település gyors fejlődésnek indult, melynek eredményeként Mária Terézia mezővárosi rangra emelte. 1848 után a parasztmozgalmak egyik központja lett, majd a kiegyezés után az ellenzéki politika alföldi központja. Bizonyítja ezt az ellenzékiséget, hogy Kossuthot 1886-ban a város díszpolgárává választották.
A gimnázium – akkor még úgynevezett kisgimnázium – 1809-ben kezdte meg működését katolikus jelleggel. 1891-ben kezdődött meg a főgimnáziummá fejlesztés.
Mórának nagyon sokat jelentett szülőfaluja. Így emlékezett meg erről: „Más írónak is van születési helye, más író is szereti szülővárosát, de nekem Félegyháza több mint emlék. Engem Félegyháza tett íróvá – amit le sem szeretnék tagadni –, a magyar nyelvem is Félegyháza adta, józan világnézetem is Félegyháza adta, és azon kívül minden benne van Félegyházában, ami nekem kedves: Darú utca, gyermekkorom.”
Előző fejezet:
Móra Ferenc a gimnáziumban Következő fejezet:
Móra Ferenc a muzeológus