Molnár Ferenc 28 éves korában, a New-York kávéházban írta meg a józsefvárosi gyermekek kalandjait és azt részletekben küldte meg a kiadónak. A kávéház a század elejétől kezdve az írók kedvenc tartózkodási helye volt. Bizonyítja ezt, hogy a pincérek a kávé mellé írószert, tintát és kutyanyelvet is felszolgáltak.
Molnár így számol be a könyv születésének körülményeiről:
„A Pál utcai fiúk a legjobban szívemhez nőtt könyvem, 1906-ban írtam folytatásokban egy ifjúsági lap számára, melyet volt tanárom, Dr. Rupp Kornél szerkesztett. Abban az időben természetesen még nem volt rendezett írói beosztásom, s így a kőrúti művészkávéház karzatán írtam délutánonként az egyes folytatásokat. Erre a szedő személyesen figyelt fel, és szinte kitépte a kezemből az esedékes kéziratlapokat. Egyébként is szerettem a karzaton dolgozni a nagy csend miatt, mert a szokásos kávéházi zsibongások és a szünet nélkül szóló katonazenekaron kívül semmi nem zavart a munkában. Szóval ezen a nyugodt helyen álmodtam vissza gyermekkoromat, amikor még a Lónyai utcai református gimnáziumba jártam, s valóban megvolt még a grund a Práter utcában. Bár a regény fantáziám szüleménye, a figurái azonban éltek. A diáktársaim voltak ezek, akik közül kettővel még ma is a legjobb barátságban élek. Ezek Feiks Jenő rajzolóművész és Pásztor Árpád írótársam.”
(Idézi Vécsei Irén: Molnár Ferenc i.m. 35. p.)
Előző fejezet:
A Pál utcai fiúk Következő fejezet:
Középiskolai tanulmányai