Kevéssé ismert, hogy az irodalmár Karinthy rendkívül érdeklődő és fogékony volt a technika, a természettudományok és egyáltalán a jövő iránt.
Ezt bizonyítja többek között A delejes halál. Tudományos, fantasztikus elbeszélések című munkája. Ebben ilyen fejezeteket találunk:
- Az élő molekula,
- A lift feljebb megy,
- A jövőbe látó gép,
- A fotografált gondolat,
- Emberautomata, stb.
A természettudományok és a technika emberi-társadalmi szempontból érdekelték. Szalay Károly Karinthy Naplóm és életem című művének előszavában a következőket írta:
„Matematikai előképzettsége minden bizonnyal elég gyenge lehetett, s bár szenvedélyesen érdekelték a fizikai eredmények, a technikai találmányok, de nem a tudós vagy tudósjelölt szenvedélyével és alaposságával, hanem az író témakereső ösztönével fordult feléjük. A technika, a természettudomány vívmányai önmagukban és önmagukért sohasem érdekelték, igazán csak az emberi viszonylatokban.” (Karinthy F. Naplóm életem i.m. 35. p.)
Lelkes híve volt a repülésnek, sőt az első magyar pilótával, Wittmann Viktorral többször is repült. A repülésről rendszeresen beszámolt a napilapokban, s Wittmann halála alkalmával 1915. májusában megható cikket is írt Wittmann Viktor sírjában címen.
Karinthynak a repülés iránti lelkesedését bizonyítja, hogy a Budapesti Naplóban több cikkben is beszámolt a Friedrichshafenből Budapestre Zeppelinnel tett utazásáról.
Részlet Karinthy útinaplójából:
Esteli tíz óra
Kurgarten-hotel hallja. Friedrichshafen. Ideiglenes jegyünket, amit Pesten kaptunk, éppen most cserélik be a véglegesre. A tizenkét Zeppelin utas már becsomagolt, kalapban és kabátban ácsorgunk. Pesti újságíró urakkal üljük körül a középső asztalt. Pompás lüktető hangulat, az enyhe lámpaláz spicce, enyelgő kötődés, viharos röhögések. Odakint szép, holdvilágos este, semmi szél.
Negyed tizenegy
Egy úr jön sietve. Itt az autó, tessék beszállni. Mindenki készítse elő a jegyét, leveleket, amiket le akar bélyegeztetni. Felpakolunk a nagy autóbuszra. Fellángolnak az utolsó cigaretták: holnap reggelig nincs dohányzás. A hangár felé robogó autót néhányan megéljenzik. Zökkenés – csaknem összeütközünk egy keresztbe futó kocsival. Jelentős bólogatások, viccelődés. Valamelyikünk megjegyzi, hogy olyan szellemesek vagyunk, mint a Greve-piacra robogó szekéren voltak a kivégzendő arisztokraták. Fagyos, csillagos éjszaka.
Háromnegyed tizenegy
Leülök az egyik virágos fotelbe, az ablak mellett. Verne barokk ízű, naiv fantázia ébred bennem: utazás a holdba. Egy derék steward már faggat, hogy mit parancsolok, whiskyt vagy sonkát tojással? …
Tizenegy
Idegesen fülelek. Semmi zaj, még mindig, de mintha hátul, valahol messze, motorok kezdenének zúgni … A steward áll előttem és bólint. Tehát egy ham end eggset? Igen, mondom, legyen ham and eggs, mondom, és ahogy mondom, hogy ham end eggs, és megint kinézek, szórakozottan, látom magam alatt, lent valahol háromszáz méter mélységben, ugyanott, ahol az a kurta kocsma, az a becsali csárda állt egy pillanattal előbb néhány elsuhanó lámpát és robogó házat, eltűnni a sötétben.
Miközben a ham and eggset rendeltem, elindult a Zeppelin.
Hét óra
Közben bent jártam a Zeppelin belsejében. Félelmetes. A háromszáz méteres keskeny folyosó két szélén, mint egy óriási hernyó belei, kígyó csontváza, az acélbordázat s a ballonok … És a legénység … Székesfehérvár …
Fél nyolc
Budapest!
Sötét felhőtömegben vágtunk át előbb, most bukkantunk ki belőle, s egyszerre kitárul előttünk a város … Mindenki az ablakhoz tódul.
Már látni Csepelt, zöld hátú kígyó tekereg közepén, a katonák, kik ki vannak rendelve számunkra …
(Karinthy Frigyes: Naplóm, életem. i.m. 523-531. p.)