Naplójában visszatérő gondja az iskolai osztályozás, a feleltetés. Mindez azért megdöbbentő, mert életrajzából ismerjük sokoldalú érdeklődését, a művelt családi hátteret, olvasottságát, nyelvi ismereteit stb.
Talán érdemes itt elgondolkodni az iskolai osztályozás akkori (és mai) ellentmondásain.
Részletek Karinthy naplójából:
Deczember 14.
Számtanból felelem. Reif kiállított, de aztán megbánta, hogy felelni hívott. Minden jól ment csak a végét fuseráltam el, szerencse épp csöngetett a szolga s e tettéért örökké áldani fogom, mert már kezdett kifogyni fejemből a tudomány.
Deczember 18.
Szombaton Karácsony lesz. Alig bírom elképzelni. De azt a két szekundát, mely a bizonyítványomba fog tollászkodni, már könnyebben elképzelem.
Deczember 20.
Prém ma felolvasta bizonyítványom. Nem mindenkinek olvasta fel. Nekem Steinmannak meg még 2nek. A hiányzókat írta be, s egyszerre azt mondja: Na igen Karinthy a kinek hittanból 1ese van. Hm! De magyarból … pedig milyen eszes, milyen tehetséges fiú … Itt van! Ez mérgesít engem! Mindenik osztályba azt mondják: éles eszű, tehetséges, pompás gyerek, s a bizonyítvány – rossz. Ha mondanák inkább ostoba tökfej, és adnának hozzá jó bizonyítványt mellé. De így ! nos magyar és németből 3 …
Deczember 21.
Rettentő nap máma. Ilyen helyzetbe mikor tőlem jó bizonyítványt várnak s oly sok 4esem lesz, bizony mindenki olyan lehangolt lenne. Minden tanár ellen el vagyok keseredve.
(Karinthy Frigyes: Naplóm, életem. i.m. 80-82. p.)
Előző fejezet:
Színpadi munkája Következő fejezet:
Karinthy technikai érdeklődése
