„A bizonyítvánnyal először is előtted tisztázom magam kedves naplóm, mert te vagy egyedüli a ki előtt mindég őszintén beszéltem s soha magam érdekében nem szépítettem semmit. Nos a bizonyítvány most karácsonkor – rossz lesz, olyan rossz hogy nó. Négyesem nem hiszem hogy lesz de hármasom igenis, még pedig elég. Remegek péntektől; mert itthon egy craval lesz. Hej Istenem Istenem! Nem bírok hát én tanulni? Mért van az hogy mikor valami kis baj van, mindjárt annyira lehangol hogy tanulni se tudok? Mit tegyek? Óh milyen nagy volt az elhatározásom milyen bátor elszántsággal léptem a IIIik elé; s most … Ne szépítsünk semmit a dolgon; ez részemről gyáva lealacsonyodás volt hogy nem tudtam jó bizonyítványt szerezni. És nem merek most fogadalmat tenni - mert most is tettem; s mily másképp lett. – Igen tán épp azért mert annyit foglalkoztam, jó most semmit se szólok; az igazi érzés nem jön az ajkakra. Ez jó leczke volt, mert mindig csak arra gondoltam hogy milyen jó bizonyítványom lesz majd; hanem arra nem hogy miként fogok tanulni. – Itt igen beszélhetek de valjon elhiszik e mások?”
Karinthy Frigyes: Naplóm, életem
Budapest, Magvető Könyvkiadó, 1964. p. 127.
Előző fejezet:
Érettségi Következő fejezet:
Iskolán kívüli programok